---

Menyháza – Túraközpont, üdülõtelep a Béli-hegységben  (videó)

A nagy Magyar-Alföld hatalmas, egyhangú síkját látványosan töri meg a  Fekete- és Fehér-Körösök által közrefogott kisebb középhegység, a Béli-hegység. 
A Béli-hegység (Codu-Moma, Kodru Moma) az Erdélyi Szigethegység része, annak nyugati bástyája.  A hegység nyugati részén, az Alföldrõl könnyen elérhetõ rövid, szûk völgy rejti Arad-megye egyetlen, nagy becsben tartott hegyi üdülõhelyét, Menyházát (Moneasa). A 290 méter tengerszint feletti magasságon fekvõ település, hotelekkel, motelekkel bõségesen ellátott üdülõhely szép kirándulások színhelye lehet.  A többségében románok által lakott, Monyásza (Menyháza)-patak mentén fekvõ településhez legközelebb fekvõ város Borossebes, a megyeszékhely Aradhoz alig 100 km-re, Békéscsabához pedig 125 kilométerre található. A település felsõ részén terült el régebbi idõkben a menyházai fürdõtelep. A település a 19.sz, végén indult igazi fejlõdésnek, mikor is Wencheim Frigyes Gróf egy 21 km hosszú, 760 mm nyomtávolságú, közforgalmú kisvasutat  épített Borssebestõl Menyházáig, amely 1893.augusztus 12-én került átadásra. A kisvasút a Menyháza fürdõbe igyekvõkön kívül Aradra, az építkezésekhez kitermelt vörös márványt és a Mezõhegyesi Cukorgyár számára kitermelt mészkövet, vasat is szállított, faszállításra is használták (a kisvasút 1962-ben megszûnt). A Vasárnapi Újság így méltatta Wencheim tevékenységét (1893. 09.10-i számában) „Megajándékozta az országot a föntebb is említett 22 kilométer hosszú helyiérdekû vasúttal, melyet minden országos és községi hozzájárulás nélkül saját erszényébõl építtetett s úgy személy-, mint teher-szállításra berendeztetett. Ez a vasút nemcsak a mellékén esõ községek termékeinek a szállítását teszi lehetõvé, hanem egyúttal összeköttetésbe hoz a világgal egy eddig eldugott kincset, a menyházai (oláhosan: monyászai) fürdõt, melyet nagy gyógyító erejû vizéért is remek, vadregényes környezete miatt eddig is Gasteinnal hasonlítgattak össze a hozzá értõk.”
A Pallas lexikon pedig így irt a vidékrõl. ”A község közelében kies völgyben fekszik a Menyházai fürdõ, melynek 32,6 C.-foku tiszta hévvize 5 tükörfürdõt táplál; a fürdõvendégek rendelkezésére 18 lakószoba áll. Menyháza vidéke igen szép. " 

A település elsõ írásos említése sokkal korábban, már 1597-ben meg történt, ekkor még Monyásza néven. A  18.században közelében vasércet termeltek ki és dolgoztak fel vízierõvel mûködõ hámorokban és kohókban.  Gyógyforrásairól már a török idõkben tudtak, késõbb 1891-ben a bécsi császári belügyminisztérium a fürdõt  Menyháza néven vette nyilvántartásba. Ebben az idõben élt itt Czárán Gyula, aki sokat dolgozott és anyagi áldozatokat is hozott a környezõ hegyek látványosságainak megismertetéséhez.

Menyháza és Czárán Gyula

Menyháza neve elszakíthatatlanul kötõdik Czárán Gyulához, aki úttörõmunkát végzett fõként a Bihar-hegység és a Béli-hegység turizmusának megteremtésében. Az örmény származású Czárán család Gyergyóból költözött 1820-ban Arad-megyébe, a Menyházától kb. 60 kilométerre elhelyezkedõ Seprõsre, miután megvásárolták a kincstártól a községet és határában fekvõ 4000 holdszántóföldet. Az 1847-ben született Czárán Gyula sok helyen megfordult Európában, de 24 évesen (1871-ben) – apja betegsége miatt – meg kellett szakítani tanulmányait, és birtok gazdálkodásának kellett szentelni idejét. Ez nem volt kedvére és „ilyenkor a Moma Codrut bújta, annak szépséges vidékén érezte magát jól, valósággal megújhodott s megnyugodva tért mindenkoron haza” (Záray Jenõ: A Természetjárás apostola).  Apja halála után 2000 hold szántóföldet örökölt, amelyet bérbeadott és nagy lendülettel vágott a turistalátványosságok nem kis anyagi áldozatokat kivánó feltárásába. „Ebben az idõben vásárolta meg gróf Wencheim Frigyes gróf a kies fekvésû Moneasa-Menyháza fürdõt egy millió forintért s az új gazda több befektetést eszközölt. Czárán Gyulának igen tetszett a telep s mikor a Paradeiszer villát (jelenleg Zubor Andor a tulajdonos) az õ ízlése és beosztása szerint építették fel, azt 10 évre bérbevette és gazdagon berendezte, s nyaranta, - amikor õ távol volt – rokonainak és barátainak rendelkezésre bocsátotta. Czárán már akkor a  Moma Codruban kutatásokat végzett. Feltárt néhány nagyobb üreget, míg a dezna-déznai csodás szépségû várromokhoz saját költségén utat építettet. õ nevezte el a várkörüli sziklákat, mint pl. Sárkánykõ, Obeliszk, Századik Menyasszony sírkeresztje stb. Moneasa-Menyháza fürdõ környékét is feltárta. Utasításai szerint készültek a sétautak, kikeresve végcélul a legszebb pontokat, kilátókat.” Czárán ekkor találkozott Dr. Pethõ Gyulával is, akivel a hegység geológiai elkutatására indultak. Czárán Gyula 1906 január 9-én halt meg és Menyházán temették el.

2017. szeptember 17-én, egy vasárnapi napon durva vihar söpört végig Erdélyen. A Bihar-hegységben - ismereteim szerint különösen Biharfüred,a Lesi-tó és Pádis körzetében - szörnyű pusztitást végzett a hatalmas intenzitású, előre nem jelzett vihar.Több tucat turista rekedt akkor  az Aranyosfői-jégbarlang környékén, de a Pádison a vihar idején túrázók is csak éjjel jutottek le a hegyről, az utat  megtisztító munkások nyomában.  Biharfüreden, a Csodaforrás környéke tragikus képet mutat a tövestül kidőlt fák következtében. A turistautak egy része akkor járhatatlanná vált a kidűlő fák miatt. 

A szomszédos Béli-hegység turistaközpontja, Menyháza (Moneasa) sem járt jobban, ott emberáldozata is volt a viharnak és szinte minden turistaút járhatatlanná vált. 
Az aradon.ro információi szerint a Béli-hegységbeli üdülőtelepen, Menyházán emberéletet követelt a vihar. A Menyháza Hotel előtt egy nőre dőlt egy fenyőfa,  Valószínűleg egy turista a szerencsétlenül járt személy.
Akkori sajtóhír: A Katasztrófavédelmi Főfelügyelőség (IGSU) összesített adatai szerint a vasárnapi vihar 15 megye (Arad, Beszterce-Naszód, Bihar, Brassó, Fehér, Hunyad, Hargita, Iaşi, Kolozs, Krassó-Szörény, Maros, Máramaros, Szilágy, Suceava és Temes) 212 települését sújtotta. Az ítéletidőben 145 személy sérült meg, közülük 8-an életüket vesztették.(forrás szekelyhon.ro/vilag/katasztrofavedelmi-merleg-212-telepulest-sujtott-a-vihar). Menyháza területén és környékén az erdőállományban hatalmas pusztitás ment végre. A település központjának szép ligetes jellege megszünt (területrendezés is folyik 2018-ban). 

Menyháza (videó)         Menyháza (madártávlatból)

 

- 1. sz. sárga sáv: Menyházától Dézna váráig
   útvonala: Menyháza – Dézna vára – Dézna település
     (a 470 m.-es Osoi csúcson át)   túraképek    régi képeslapok (Dézna)

A túra hossza mintegy 10 km, szintemelkedése kb.190 méter,  3 - 4 órát vesz igénybe az odaút. A jelzés együtt indul a 7./8./ 9 ill. 2 számú útvonalakkal a Czárán emlékmûtõl, a túra során a települést elhagyva jó kilátásunk lesz - a Osoi csúcs elérése elõtti emelkedõkön – keleti irányban Ranusa (Ravna, Kisróna) falu környékére, nyugatra a Szalatna /Slatina patak völgyére (Mikószalatna) illetve a környezõ hegyekre. A Deznai várhegyet elérve sziklás, vadregényes helyeket találunk és szép kilátást a Béli- illetve Zarandi hegyek felé. „Egyébiránt a romok nem az egyedüli érdekes része a várhegynek. A trachit-tufa kõzet, melybõl e hegykúp áll, festõi szép sziklacsoportokat alkot, s legszeszélyesebb, fantasztikusabb, bizarrnál bizarrabb sziklaalakzatok meredznek ki a hegyoldalon mindenfelé” Czárán Gyula: A Déznai várhegy 
                                                                                               

- 2.számú sárga kör jelzés is egy kisebb körtúrát jelez a teleptõl nyugatra: Menyháza – Köves patak (P. Pietros) - Száraz patak - (Gaudeamus-turistaház környéke) -/Tarnóczy-rét/Tinoasa-karsztfennsik érintése/ – Meggyes-völgy (Meghes) - Menyháza útvonalon. kb. 13 km-es túra, 410 méteres emelkedéssel kb. 5 óra alatt tehetõ meg. A túra során szép tisztásokat találunk 650—750 méteren (Gaudeamus elérése elõtt), ahonnan szép kilátást nyerünk a közeli hegyekre, a Tarnóczy rét is tetszetös. túraképek

- a 3.számú kék sáv jelzés egy komolyabb túrát jelez: a Feredõ-dombon/Culmea Feredeu-n át a Nagy-Arad csúcsra (Izoi, 1098 méter) csúcsra juthatunk fel 9 kilométer és kb. 810 szint leküzdésével 4-5 óra alatt.. A Gaudeamus-ház  után  gerincre kanyarodunk fel, viszonylag hosszú túra, idõnként szép kilátással érjük el  a Nagy-Aradot, a Béli-hegység második legnagyobb csúcsát       túraképek egy hasonló túráról   

- a 4-es sárga kereszttel jelzett rövid, átkötõ útvonal nem az üdülõteleprõl indul, hanem a Culmea Feredeu-tól (Tinoasa-tóll délkeletre) indul és a nyugati fõgerincre visz fel (hamar találkozik annak  piros sáv jelzésével) a Tarnóczy/Tinoasa-réttõl északra (hossza 3 km nagy emelkedõvel, 2 órás szakasz)  fotó a Tarnóczy rétnél a sárga kereszttel

- az 5-ös útvonal kék háromszög jelzése a Menyháza település vége után egy darabon a Czárán emlékút kék keresztjével (6.sz. út) halad együtt, majd a Boroaia völgybe megy tovább és a fõgerincbe (piros sáv) csatlakozik be Menyházától K/É-K-re. Az út 10 km-t tesz ki, 430 szintemelkedéssel 3,5-4 óra alatt tehetõ meg a szakasz.  A neten sokat ismételgetett leírások szerint a Boroia-völgye vízesést rejt..aki esetleg látta, küldjön egy fotót errõl a vízesésrõl. (én még nem jártam arra ezidáig).

 

- a 6.számu útvonal: kék kereszt a tulajdonképpeni  Czárán emlékút útvonalat jelzi: Menyháza – Hosszú-Sebes völgy/Valea Lunga -  Mócmezõ/Camp Moti- Vaskoh – Rézbánya 33 km hosszú túraút, 800 méteres szintemelkedéssel 10-11 óra alatt tehetõ meg részletes leírás.  leírás fotokkal

a 7.sz.  kék kör: kis (keleti) körút Menyháza körül, a településtõl keletre esõ Zelea Neagra tetõ ill Cretu-domb érintésével a Hosszú-Sebes/Lunga-völgybe ereszkedve térünk vissza a telepre (megj.:ebben a völgyben vezet hosszabban a 6.os túraútvonal), 12 km hosszúságú túra, szintemelkedése 330 méter, 4-5 órás kellemes erdei séta kevés kilátással  

-  a 8.sz., ugyancsak keleti irányban halad a sárga sávval jelzett útvonal a 7.számú kék ponttal halad sokáig együtt, majd a Cretu-csúcs közelében továbbhalad keletre és fõgerinc jelzésébe (piros sáv) csatlakozik be Menyházától keletre (12 km hosszú szakasz, kb. 550 szintemelkedéssel jár és mintegy 4,5 óra szükséges megtételére). Ott az 5.sz kék kereszt-jelzésen (Czárán emlékút) továbbmehetünk a látványos Vaskohi-karszt felé, vagy visszatérhetünk a Menyházára, eredeti útvonalunkon vagy a kék kereszten a Hosszú-völgyön át, amennyiben nem a fõgerincen akarunk továbbmenni. t

- a 9.számú kék sávval a közeli Denevér-barlanghoz (Pestera Liliecilor)  juthatunk el (kb. 2 km, szintemelkedés 150 méter, 30-40 perc), a 370 méter tengerszint feletti magasságban fekvõ,  fekete mészkõben képzõdött cseppkõbarlang a település közvetlen közelében van csak 100 méter hosszú. Kellemes sétával érhetjük el a szép sziklás környezetben fekvõ barlangot.   videó     videó               túraképek

 Egy új túraútvonal a Márványbányába vezet  a településről (az vaskohó mellet vezet fel a hegyre).

Túraútvonalak a Béli-hegységben

 - A Pilis/Szártetõ1112 m. csúcsát (Plesu), a Béli-hegység legnagyobb csúcsát, sárga jelzésen érhetjük el Bélhagymástól (Hasmas)
   túrafotók

 Látnivalók Menyházán és környékén

Czárán-emlékek
  - Emléktábla a sziklánál (Fürdõvölgy bejárat)
  - Czárán-villa emléktáblával a villa-negyedben
  - Czárán Gyula síremléke

Márványbánya

Fürdõvölgy a régi Fürdõházzal:   Vizüket dr. Lengyel Béla egyetemi tanár elemezte 1889-ben. Ezen elemzésbõl kitûnik, hogy ezek a forrásokindifferens vizetadnak, s gyógyító hatásukat csakis hõmérsékletüknek köszönhetik.

A calcium és magnesium vegyületek csak nyomokban vannak bennük, a chloridok csekély mennyiségben találhatók.
Szénsavtartalmuk is csekély; egy liter vízben 0*03 gramm kötött és 0'04(> gramm szabadszénsav foglaltatik. 
A három forrás vize vegyileg egyforma, míg hõmérsékletükre nézve különbözõk: 2f> — 32 \")° C-ig változnak. A meny- 
házai forrásvizek --a miként Boleman István dr. *) írja - a langyos tiszta hévvizekhez tartoznak s fõleg kimerültség,
idegbajok és nõi betegségben bizonyultak jóhatásúaknak. A tiszta, üde levegõ,enyhe klima, rengeteg erdõk pedig 
nagy klimatikus jelentõseget kölcsönöznek Menyházának.  forrás http://www.archive.org/stream/fldrajzikzlemny02trgoog#page/n11/mode/2up

Fürdõvölgyi vízesbarlang /Medve-barlang/gödör  Grota ursilor

A 1861-ben épített, 11 m. magas, téglával bélelt gránit vasolvasztó kemence romja. Cuptorul de fier

Izoiu Mare-zsomboly (30 m mély aknabarlang), emellett halad el az egyik jelzett turistaútvonal (3-as a  nagy-Arad csúcs felé)

Strand  leírás   videó 

Tejeskõ-forrás (Izvorul Piatra cu Lapte)

Kõtörõ-munkás  emlékmûve

Régi villanegyed   - régi képeslapok Menyháza

Halastó

Templom Wencheim emlékkel     

A Boroaia-vízesés egy  1 - 2 méternyi zúgó, nem túl látványos.
A Pestera Valea Morii több néven is szerepel. A barlangászok Peştera de la Moară ( A Malom - i Barlang....) nak nevezik. Más leírásban két barlangot is említenek egymáshoz közel: Moara Uscata - Száraz Malom  és Moara cu Apa - Vizes Malom
.(Malom-barlang, Pestera uscata de la moara Menyháza közelében)  Bejárásukat csak képzett barlangászoknak ajánlják (köszönet Milka Zsoltnak, Aradra, aki ezeket az információkat megosztotta velünk). http://www.protectedplanet.net/sites/Pestera_Valea_Morii_Natural_Monument

Sípálya, szánkózás: Terv egy 1,6 km-es sípálya megépítése. Az erdészút felsõ részén, a Dallas motel környékén képzelték el az északi fekvésû pályát,
melyen remélhetõleg több ideig megmarad a hó, mint a jelenlegi, nem egészen 200 m hosszúságún (a központban), mely ráadásul sokak szerint még veszélyes is. fotó

Menyháza audio anyag

videó  1   2

***************************************************************************

Menyháza idõjárása: http://www.accuweather.com/hu/ro/arad/moneasa/forecast.aspx

térképvázlat1    térképvázlat 2

Térkép itt Harta Muntii Codru-Moma (802 KB) - DOWNLOAD

http://h.imagehost.org/view/0613/codru_moma

online térkép: http://www.erdelyiutazas.hu/magyar/terkep/menyhaza

szállás   camping    http://www.cazaremoneasa.ro/

hotelek:gyógyszálló, gyógykezelések  HOTEL PANORAMIC

Hotel Moneasa***	Menyháza	+40 257 31 31 51 hmoneasa@statiuneamoneasa.ro	192 fõ
Hotel Parc**	Menyháza	+40 257 313 231; +40 257 313 047 hmoneasa@statiuneamoneasa.ro	145 fõ
Vila Mayumi**	Menyháza	+40257313200	35 fõ
Ana Panzió****	Menyháza	+40744-781567	20 fõ

CABANA DALLAS 

                      

                       magyarázat a térképhez

   **********************************************************************************************************************************************************************************************************************************

  November vége volt, tartottam attól, hogy párás, ködös, nyirkos idõben lesz részünk.  Menyházán ugyan szombaton egész nap szitált az esõ, de vasárnap – túra napján - egész barátságos idõ alakult ki. A reggeli 5 órás, pontos indulás és gyors határátkelés után összességében 2 és fél óra alatt értünk Menyházára (120 km Békéscsabától). A faluban egybõl aradi barátunkra, Titire (Stafanov Tituszra) lettünk figyelmesek, aki HDB-s Suzukimat egy Hunyad megyei autónak tartotta, de csakhamar megismert minket. A camping elõtt futottunk vele össze, ott aztán: gyors ébresztés, üdvözlés következett az ott éjszakázó szintén aradi Siska Zoltánnal és Milka Zsolttal. Aradi barátaink nagyon rendesek voltak, részletes útleírást kaptunk a túrához, megmutatták a Czárán villát ill. a sziklát az üdülõtelep központjában, amelyrõl régen eltûnt a Czárán-emléktábla (ma, 2008-ban már ismét ott található az emléktábla). Siska Zolitól jó néhány Menyházai képeslap "reprót" kaptunk, amely e Arad megye "egyetlen igazi"  hegyi üdülõtelepét és fürdõjét eredeti még pompájában ábrázolta. Megnéztük a Wenckheim család által épített régi úri fürdõt, ez valaha pompás hely lehetett, ma az enyészet az úr (2008-ban már alig maradt belõle valami, de ha minden igaz hamarosan ismét restaurálják, ha ezt egyáltalán még annak lehet nevezni…az újbóli felépítés találóbb kifejezés lenne). A fürdõtelep mögött van egy kis vizes-barlang, amelynek környékérõl szintén festõien szép képeslapot kaptunk.

 

Utána az autót a Dallas cabana-nál hagytuk a falu végén és elindultunk a Vaskohi-karsztvidék felé a Czárán emlékút elsõ szakaszán (Czárán annak idején Menyházáról e útvonalon közelítette meg a Bihart, igaz lóhátón...)

A karszt-vidék látványos részét kb. 10 kilométeres túrával érjük el. Eleinte az alacsony hegyekre jellemzõ kissé eseménytelen völgyút, majd komolyabb emelkedõ és egy kísérleti bányatelephez jutottunk (La Grajdura), innen egyszerre csak megpillantottuk a Bihar-hegység déli vonulatát, a Nagy-Bihar hósapkáját. A leírások szerint hamarosan az egész Bihar vonulatát látni lehet, csak tovább illetve magasabbra kell jutni. A kíváncsiságtól hajtva továbbmentünk az úton és jobbra egy hatalmas különlegességével lenyûgözõ mezõt pillantottunk meg: dolina-dolina hátán a több négyzetkilométeres területen, talán a vaskohi-karszt egyik legszebb területén vagyunk (?). Mi az út baloldalán lévõ dombokat céloztuk meg, abban a reményben, hogy a beígért Bihar-panorámát "megkapjuk". Ahogy lenni szokott, mindig tovább kellett másznunk, mert mindig volt egy kilátást takaró dombocska....de végül is sikerült: a Belényesi-medence, a Fericei (Harasztosi) Magura illetve a Mezõhavas kúpja és az Istenek havasa (a Nagy-havas vonulatból) ugyancsak ismert alakja tûnt fel. A látási viszonyok egész jók voltak, igaz addigre már a gyakran szégyenlõs Nagy-Bihar felhõbe burkolódzott.

A visszaúton összefutottunk Zsolttal, Zolival meg egy tavaly Temesváron megismert román társukkal. Félórás pihenõ: beszélgetés, ötletek, tervek. Zoltán vállalná, hogy jövõ évben le ” túravezeti” a nyílt túránkon a vízesés-túrát a Nagy-Bihar (Biharmezõ) környékén. Nem csak vállalja, hanem tetszik is neki az ötlet.
Gyors vissza Menyházára, mert vészesen telik az idõ. Lejjebb sártenger a patak partján, ami néha összenõtt az ösvénnyel. Menyházára beérve megkerestük
Czárán villáját, bár a kert kapu zárva volt, mégis bejutunk, még a magyar nyelvû emléktáblát is lefotózzuk ( a képet lásd feljebb). Menyháza igencsak tetszetõs villanegyedében vagyunk, óriási fenyõk és egykori fõúri villák környezetében. A volt Czárán villa mintha felújítás alatt állna, reméljük a mai tulajdonos nem "renoválja az emléktáblát is. Már majdnem félnégy volt, mikor átautózunk a déznai várrom tövéhez, gyors vártúra következett: naplemente a Déznai várban a fárasztó felmenet után ( pedig nem is nagy a várhegy). A kilátás Zarándi hegyekre nagyon szép. Már majdnem sötétben botorkálunk le. Kellemes nap volt, lehet hogy megint túl zsúfolt, de még mindig sok minden kimaradt.

                                                                                                                                            Perei Árpád

                                                                                                                                                 

Túraösvények Menyháza térségében:  Karpaten Willi 1  Karpaten Willi i2 

Béli hegyekben

Menyházáról a neten: 

Ujj János: Volt egyszer egy ugazi Menyháza (Nyugati jelen)

Wikipéda

Erdélyi Turizmus

Welcomeromania

Wenckheim kastélyok

Menyháza strand

WikiDOOR

Menyháza a  lepusztult paradicsom (Nyugati Jelen)

Fürdõélet Arad megyében (LemaARADt) (Nyugati Jelen)

************************************************************************************************************************************************************

Olvasnivalók a Czárán-emlékúttal kapcsolatban a neten:

http://www.fsz.bme.hu/mtsz/utleiras/czareml.htm
http://www.fsz.bme.hu/mtsz/hirado/th9708a.htm
http://www.hajdutura.ngo.hu/zt812.htm (nem mindig müködõ honlapon) a következõ leírás található az emlékútról:

Seprõsi Czárán Gyula emlékút 
Menyháza -Vaskóh - Rézbánya turistakalauza

---

A Czárán-emlékútról röviden

1933-ban ifj. Mátyás Vilmos irányításával az EKE aradi Czárán Osztályának tagjai, névadójuk iránti tiszteletbõl színjelezték azt az útszakaszt, amelyen Czárán éveken át közlekedett Menyháza és a rézbányai "Nagyszálló", ill. a Béli-hegység és a Bihar-hegység között. Innen indult a Bihar-hegységben végzett csodálatos, példamutató, önként és saját költségén végzett feltáró-építõ munkájára. Kiváló érzéke volt a rejtõzõ természeti szépségek felkutatására. A kiépített turistautakon a kevésbé felkészült természetbarátok is gyönyörködhettek a Bihar- és más hegységek szépségeiben. A színjelzések és az irányítótáblák az elmúlt évtizedekben eltûntek. Az út "atyja" szerette volna felújítani több alkalommal is, de ezt az akkori helyzet kizárta. A szándék, a töretlen akarat mindezek ellenére rendíthetetlenül élt.

1985.07.05-én kelt levelében arra kért, haladéktalanul látogassam meg Sopronban. Érzi közeli halálát, "Czárán-ügyben" rendelkezni kíván. Azonnal mentem. Torokszorító napok következtek. Emlékezett, tájékoztatott és folyamatosan végrendelkezett: "Czárán Apánk" nevében megparancsolom..." és sorolta a feladatokat. Elsõnek az emlékút "visszavarázsolását". Az út színjelzését 1993 májusában befejeztük, 1996-ban újra színjeleztük. A munka zömét aradi barátaim-magyarok, románok- együtt cselekedtek. Most Ti következtek. Járjátok elõdeitek útjait valóságosan és képletesen is. És néha gondoljatok Rajok, a példaképeinkre! Útjaikat járva Isten vezéreljen Mindnyájatokat!

Kérés
Mielõtt elindulsz Menyházáról, vagy amikor megérkezel Menyházára, menj el Czárán "Apánk" nyughelyéhez egy szál vadvirággal, tiszta lélekkel. Tisztelegj emberi nagysága, emléke elõtt. Gondozd, ápold nyughelyét és szûkebb környékét! Mondj fohászt vagy imát Czáránért, , Mátyásért, turistatársaidért, szülõföldedért, hazádért, Önmagádért is, hogy legyen erõd Czárán szellemi örökségét megvalósítani, mûvelni. A magyar temetõ a déznai úton érhetõ el. A 249. Számú iskolaépület mögött van a hegylábán. A temetõben néhány hatalmas termetû "fenyõfa-gárdista" vigyázza Czárán feketegránitból készült nyughelyét. A fekete kereszt már a temetõ kapujától mutatja az irányt, az utat.

Az útvonal:
- Czárán emlékmû (az indulás illetve érkezés helye)
- a parkon át vezetõ út, amely a Czárán villa-Vila Garofita 228- alatt vezet ki a park déli kijáratán (kiskapu): 700 m
- temetõ bejárata: 720 m

Az emlékút adatai
Útvonal: Menyháza-Vaskoh-Rézbánya (Moneasa-Vascáu-Báita), Hossza: Térkép szerint 33,0 km, Mérõkerékkel 34,145 km, Összes emelkedés: 942 m, Menetidõ (száraz idõben): 10-12 óra

Az út bejárasa: 1-3 nap
1 nap - csak rohanva, 2 nap - keveset látva, 3 nap - majdnem eleget látva

Javaslat: érdemes rászánni 3-4 napot különösen akkor, ha nincs szándékod máskor is eljönni. Az emlékút a Béli-hegység legérdekesebb, legszebb útja, amely átszeli a Vaskohi Karsztot bemutatva azt.

Táborozásra alkalmas helyek (ha közben meg nem tiltják):
- Menyháza:völgy Piatra cu Lapte-tól fölfelé
- Grajduri térsége (vízszegény, ha nem üzemel a telep)
- Fíntina din Drum térsége az útemelkedés déli irányában, az úton túl az erdõ mellett (ha még nem vágták ki)
- Cimp Mot elõtt keletre a településbõl kivezetõ út mélypontjánál, lévõ kút és forrás térségében
- Ambrózy-hágó térsége, fõleg a régi vízgyûjtõ-szivattyúház mögött
- Crisul Nou völgye (Felsõ Füves) a "magyar iskolá"-val szemben a patak bal partján
- Rézbányán az iskolában lehet próbálkozni, de akad a terepen is, csak keresni kell megfelelõt. A völgy légtere párás hûvös.

Az indulás illetve az érkezés helye
Menyházán (Moneasa): a hajdani Czárán emlékmû, amelybõl a márványtáblát régen kiverték a mûvelt jószándékú emberek, a fürdõpark központjában a Fürdõ-patak (Piriül Báilor) bal partján az útjelzõtáblák csomóponti tartóoszlopa és a környék síkrajzát, a turistautak hálózatát ábrázoló térképtábla mellett.
Rézbányán (Báita): a romai katolikus templom kerítésén, a mûút felöli oldalán lévõ irányító tábla. Menj fel a templom bejárata elõtti tenyérnyi sík részre. Nézz körül! Csodálatosan szép, festõi, szemet lelket gyönyörködtetõ látvány tárul eléd: a rézbányai panoráma.

Az út leírása
- színjelzés szerint (mindenre elszánt kezdõknek)
- térképpel közlekedõknek (ha éppen van)
- (majdnem) hagyományosan

A színjelzés szerint közlekedõknek
Kimeredõ szemekkel kövesd a kék kereszt jelzést. Azért néha a lábaid elé is nézz, nehogy hasra ess! Menj, menj, mendegélj hegyen-völgyön, emelkedõn-lejtõn, árkon- bokron át. Közben pihenj is néha, nem lóversenyen vagy! Két-három napi menet után-ha szerencséd is van-megérkezhetsz a célhoz, mert elõfordulhat, hogy eltûnik egy-egy jelzés. Ilyenkor keresd meg a következõt! Ha nem megy, vedd elõ a térképet és magabiztosan folytasd utadat a célig. Elõbb-utóbb csak megérkezel! Amennyiben mégis lesz valami gubanc, legelsõ találkozásunkkor meghúzhatod az egyik érzékelõ szervemet: a fejemen van.

A térképpel közlekedõknek
Felesleges irka-firka helyett felsorolom a tereprészeket, a tájékozódást esetleg segítõ tereptárgyakat (Ha lesz.) Biztonság kedvéért, azért nézegessétek félszemmel a színjelzést is.
Tehát az útvonal: Menyháza (Moneasa) - Valea Lungá - Grajduri - Arinda (zsomboly-ponor) - Fíntína din Drum-725-ös magassági pont - Taul Ponorului - Cimp Moti - Cimp (Vaskohmezõ) - Vaskoh - Felsõ Füves (Verzarii de Sus) - F. Füvesi völgy - Ograda Albului a gerincen-599-es magassági pont-Rézbánya (Báita) romai katolikus templom. Remélem nem "kevertél el" és épségben megérkeztél. Ha nem fáradtál el nagyon, mondj egy fohászt értem is.

(Majdnem) hagyományosan
Az emlékutat háromnapos túrának megfelelõen tagoltam három részre. Ha kedved tartaná, négy napos is lehetne. Akkor a Crisul Nou-i táborhelyen éjszakázz.

I. Menyháza-Grajduri: 9710 m
1. Menyháza-Valea Lungá Popas: 3370 m
Völgynek fel átmegyünk a Moneasa hídján, majd az út két oldalán lévõ házaktól kísérve elérjük az ifjúsági tábort és a hidat. Néhány percre elhagyjuk az utat, átmegyünk a hídon és pár tucat méter után balra fordulunk, hogy megnézzük a múlt század utolsó negyedében épült vasolvasztót.
Az aszfaltozott út lassan elfogy alattunk, gyenge minõségû köves út váltja fel. A patak a hegy lába és az út között vidáman kanyaroghat kedvére. Fák, bokrok, cserjék, vadvirágok váltják egymást békésen és teszik hangulatossá, vadkempingezésre ingerlõvé a völgyet. Balra, a hegyoldalon a Piatra cu Lapte nevû kb. 20 m magas sziklatömb emelkedik a patak jobb oldalán. Alatta erõteljesen buzgólkodott egy bõvizû forrás, amíg be nem fogták és elterelték.. Szemben vele, a bal parton táborozásra igen alkalmas hely kínálja magát. Pár perc múlva zöldre mázolt, hosszú gerendákból készült épülethez érünk. Teniszpálya is van. Boldogabb napjaiban az erdészetet szolgálta. Ha igaz 2,4 km van a hátunk mögött. Errõl jut eszembe: ne feledkezzünk meg a jó turista szokásról, hogy idõnként hátra- hátra nézzünk! Pillanatok múlva a márványbányához kiágazó út hídjához érünk. Aki elég erõsnek érzi magát, szánjon rá másfél órát és nézze meg a márványbányát. Kincseket ugyan nem talál de, látványnak megéri. Tíz percen belül útvillához érkezünk. A baloldali ág Briheni, Sustiu helységeken át a Fekete Körös völgyébe visz Vaskoh felett. A jobb oldali ág a Valea Lungá-ba tér. Kb. száz méterre áteresz következik, amelyen Valea Lungá vize igyekszik a Boroaia patakba, hogy egyesülve Menyháza patak néven follyanak tovább.

2. Valea Lungá erdészeti útján végig: 3830 m
Balra a pisztrángos telepet hagyjuk el, jobbra a híd a túloldali vízmérõ állomáshoz vezet. Már a Valea Lungá-ban járunk. A völgy igen szûk. A köves erdei út itt is gyenge minõségû, de bakancs alá megfelelõ. Az utolsó 150-200 m már erõsen "oszlásnak indult". A patak és az út nem mindenhol férnek meg egymással. A patak férõhelyet keresve többször is átbújik az út alatt, hol az egyik hol a másik oldalára. Ezzel fokozza a hangulatot. Jut hely a vadvirágoknak is. Ezt a patak bujkálása is segíti. A fák zöme bükk, üdítõnek egyéb is akad. Fõleg a fenyõfa örvendeztet meg. Néhány becsatlakozó völgyecske is élénkíti a tájat. A negyedik "bújócska" után 10-12 percen belül az út teljesen leromlik. Részben repedezett, omló, részben már kiadósán szétmosott terepen érünk az épített út végéhez. A PJ. 170 jelû parcellánál.

3. Erdészeti út vége-Grajduri: 2510 m
A völgy még szûkebbé válik. Szurdokszerû, sziklák nélkül. Itt már együtt folyik és halad a patak és az út. Testvéri békességben? A víz lassan elmosta az utat. Majdnem teljesen. írom ezt 1997.05.14-én. Ez a rész 370 m hosszú. Az alsó része 3-4 m széles. A medrecske szélén még lehet az alattomos, vendégmarasztaló tüskés indák és bokrok szövevényében haladni. Különösen csapadékos idõben élvezetes. Lábhûtõ hatása lélekemelõ. Kb. 200 m után már csak meder van. Köveken lépegetve akrobatáknak képzelhetjük magunkat "medvetáncot" járva. Végül a meder már csak 1 m széles. Csapadékos idõben csak "vízhatlan" turistáknak ajánlom. Közben itt a vége, kiszállunk a meder jobboldalára.
Elõttünk már erõsen benõtt, bokrosodó erdei földút nyoma látszik. 1988-ban még út volt, mély kerékvágással. Most inkább vízmosásnak tûnik. Ezen is lehetne továbbhaladni, de a színjelzett út megfelelõbb. Balra tartunk egy mellékvölgyecskében. Ez az út kevésbé gyötrõ. Párszáz méter után visszatér az elhagyott útba Néhány perc múlva egy félig-természetes híd átvezet a völgy bal oldalára.. Egy dolina mentén érünk a völgyfõhöz.
Balról füvesedéit út csatlakozik. Érdemes erre térni. A dolina mentén eljutunk egy kicsiny sík területre, amelyen több út találkozik. Nem árt az északi tájak felé induló utakat megszondázni a kilátás miatt. A dolina mentén körbejárva az elõbbi hídon át visszajuthatunk a völgyfõhöz. Ha az ajánlat csalódást okozott, bûnbánó lélekkel kérek megbocsájtást. Elhagyva a völgyfõt, tovább emelkedünk a már szintén füvesedõ, bokrosodó erdei úton. Jobb oldalról jól megtermett bükkfa erdõ vigyázza, utunkat. 3-4 perc elteltével a jobbra ágazó úton, a bükkfák között folytatjuk utunkat. Kb. 400 m után balról dolina sejlik. Kukucskálj be, ha kedved tartja! Én nem bántam meg. Lassan elérjük a Grajduri (kísérleti bányatelep)-hez vezetõ köves utat. Balra fordulva (kelet) 650 m-re van a telep. Kiérünk az erdõ szélére, a víztároló tartályok mellett balról elhaladva. Elénk tárul a Vaskóhi Karszt nyugati pereme a kísérleti teleppel. Grajduri térsége tekintélyes nagyságú "tisztás". Nevét a valamikori bányaló-istállóktól kapta. Táborozásra alkalmas hely. Víz idõszakosan van. A telepet állandóan õrzik. Az õrökkel mindig szót értettünk. Vízvételi lehetõség 1996-ban még volt. A vezeték mûködésén és az õrök jóindulatán múlik. Az irodaépületben van két szobácska 4-4 ággyal (emeletes). Nézzünk körül alaposan, ha már itt táborozunk. Néhány órás közel felderítést megér. Az eddigi kilátás hiányáért itt kárpótlást kapunk.

II. Grajduri - Ambrózy - hágó: 11200m
1. Grajduri - Cimp Moti Magazin: 6480 m
Folytatjuk utunkat a bányászati feltáró úton, a nagyfeszültségû vezetékek útmutatásával, amelyek hûségesen vezetnek utunkon. Nagy ívû balkanyar a nagyon ritkás erdõben. Közeledve az "erdõ" széléhez a lejtõ erõsödik és a kanyar jobbra vált. Balról párszáz méterre a Boijos nevû dolinát véljük látni, de jobbról máris az Arinda nevû dolina peremén járunk. Lenyûgözõ látvány. Ereszkedünk a tereprész mélypontja felé s közben szemünk a dolinán. Emelkedünk, már feltûnik elõttünk a Finina din Drum, éppen a szûk kanyar közepén. Vize mindig van. Ha éppen nem csordogál, merni lehet. Miközben hûsítjük magunkat, alaposan szemrevételezhetjük a dolinát amely már az ereszkedésnél lenyûgözött. A dolina (zsomboly) átmérõje lehet vagy 500 m. Aki pontosan tudja legyen szíves közölje velem. A Vaskóhi Karszt egyik "leg-legebb" látványa. Hatalmas medence, dolina, amelybe kisebb dolinák is befészkelték magukat, s ezekbe még kisebb dolinák tolakodtak be.
A szemlélõdés után a dolina peremén vezetõ enyhén emelkedõ úton is meg - megállva véssük emlékezetünkbe a nem mindennapi látványt. Hajtûkanyarhoz érünk. Álljunk meg egy idõre. Menjünk a szemközti bokrokig. Tegyük alájuk a szerelést és mi ereszkedjünk be némi szemlélõdésre a lejtõvonalon a párszáz méterrõl felénk integetõ tisztásra. Egészen nagy tisztásra. Remélem megérte! A hajtûkanyar emelkedõ ágán - szinte párhuzamosan az elõbbi ágával, csak valamivel magasabban - menjünk tovább, amíg elérjük az orrunk elõtt levõ tetõpontot.(Eddig 2700 m)
Tartsunk panoráma - szünetet. Nézzünk még egyszer - de remélem nem utoljára - vissza az Arindara, de szabad körbe - körbe is. Aztán álljunk be keleti irányba. Elõször nézzünk a távolba, ahol tiszta idõben a Bihar - hegység egy része is látható. Közelebb már Cimp Mot háztetõi is kivirítanak a lombok közül. Végül nézzünk az orrunk elé. Valahol a Dealul Rontarului (918) délkörétõl kissé keletre vagyunk, dél felé vagy egy km - rel a Dósul Poienii tereprész nyugati peremén. (Ha igaz.) Ha jobbra nézünk figyelmesen végigkövetjük - persze csak szemmel - a lejtõvonalat, kiderül, dolinavölgybe érkeztünk. Dolina dolinát követ. Füzérben. Az út a 725-ös magassági pontig (az útrész mélypontja) lejt, s ott átvált a völgy jobb oldalára. Rövid emelkedõ után ismét lejt egy nagy dolina pereméhez, amelynek nevét ugyan nem találtam, de majdnem a fenekén (kedves foltként) lakozik a Tául Ponorului.
Ez is megér egy misét. A H 73 jelû távvezetéktartó oszloptól amelyen a forrás jelzése is látható - 50 méterre, balra egy mélyen bevágódott út vezet a forrás felé. Az oda - vissza út 1150 m. Ellenõrizzétek az adatot, kérem szépen. A faluhoz közeledve jobbról feltûnik egy épületcsoport. Balra, vele egyvonalban, a kerítés részeként van egy élõfa, feltûnõen színjelezve. Alatta az úton egy színjelzett kõ. Ez az egyetlen hely-tárgy, amelyet egy román barátunk mutatott meg. Ezen Mátyás Vilmos 1933-ban festett jelét találtuk meg. A barátunk neve : IOAN MICLE NELU ! Párszáz méterre jobbra a temetõhöz , balra a mészégetõhöz érünk. Már a házaknál járunk. Enyhe kanyar balra, s piros színû márványfejtõ. Még egy kanyar jobbra, s itt a falu "központja" , a Magazin Sátesc - Címp Moti. Tömény innivaló eddig mindig volt.

2. Cimp Moti Magazin - Ambrózy - hágó (430) 4720 m
Az enyhén lejtõ úton a falucska keleti széléhez érünk. Jól látható a következõ útszakasz. Szilvafák szegélyezik. (Kis megszakítással elkísérnek Rézbánya alá. A Crisul Nou (Felsõ Füves) völgyében már bõvül a választék dióval és almával. Menetközben csak fel kell nyúlni és szedhetjük az üdítõ gyümölcsöt, mint annak idején a zsidók a mannát. (Persze, csak augusztus végén az igazi.) Az útszakasz felén túl, jobbra a völgy felé, földút ágazik ki a mélyebben levõ falurészhez.
A kanyar után enyhén emelkedõ útszakasz következik. Balra, kiépített vízgyûjtõvel találkozunk. Jelzi két tátottszájú kútgyûrû. Az út jobboldalán 5-6 lépéssel elõrébb, az út rézsûjén kövekkel határolt, "rejtett vizelõt" találunk. Biztos a szemközti kútból szökött meg. Odébb az út balra kanyarodik tovább emelkedve, majd elfekszik. Elõttünk balra kõfejtõ-féle látható. Valószínûen az útépítéshez használták. Ezen a szakaszon is érdemes körbeforgatni a nyakunkon lévõ periszkópvéget. A dolinafûzér utolsó szemeivel is találkozunk. Az út tetõpontján vagyunk, amely megszakítja a dolinafüzért. Felfelé Cimp Mot, lefelé már Vaskóhmezõ (Címp) felségterületén járunk. Mindez igen hangulatos környezetbe foglalva. Két perc múlva jobbra a Merioor-i kiágazáshoz érünk.
Alkalom adtán - lehet most is - érdemes egy-két km mélyen bekukkantani az úton. Elõfordulhat, hogy észrevétlenül tovább mész az orrod után. Ha esetleg csalódnál, ne kívánj rosszat. Jószándékból ajánlottam. Talán Veled is megtörtént már, hogy nem tetszett az, ami másnak tetszett.
Ha nem csalódom a Magazin Sátesc -tõl 1740 m-t jöttünk. A következõ szakasz, a Vaskóhmezõ-i mélypont 1860 m-re. Elõtte vagy 123 m-rel van egy "bufet", amelyet még sohasem találtunk nyitva, bár a helybeliek szerint mûködik. Próbáljuk meg, hátha nyitva van és kapunk egy pofa sört.
Akkor induljunk tovább. Körülbelül 250 m-re, a bal oldalon a 216sz. oszlop közelében indul az az utacska, amely a fentrõl talán már látott dolina tavacskájához vezet. Víz és béka még mindig volt, amikor arra jártunk. Ha már itt vagy nézd meg közelebbrõl is. Az a félóra még belefér, hiszen a mai nap adagja 11,2 km. Na persze! Nem én cipelem a felszerelést.
Jobb kanyar után hosszú, enyhe lejtõ következik. " A lejtõn nem lehet megállni..." énekeltük valaha a szívhez szóló dalt. Nem is kell. Menetközben nézhetjük Vaskóhmezõt a völgy mélyén. Kellemes látvány. Keletfelé, a látóhatáron a Bihar-hegység egyes részei is láthatóak. Fõképpen tiszta idõben.
A kanyarban nagy házhoz érünk. Tudomásom szerint 1983 óta építi a gazdája majdnem egyedül. A ház száma 77. Ez a legnyugatibb épülete Vaskóhmezõnek. Legalábbis az úton. Ha igaz a kanyar közepén talán még most is van vízvételi lehetõség. Nyugi! Mindjárt a "bufethez" érünk. Hátha szerencséd lesz. Ha nincs, sebaj. Már csak 123 m és az út mélypontján ott a kút.
Vigyázz! Ne igyál! Kimelegedtél. Inkább szürcsöld a vizet és ereszd a nyelved alá. Hadd hûtse a nyálkahártyát, azt is lassan. Egészségedre!
Na, menjünk tovább. Már csak 1120 m az Ambrózy-hágó. Balra Kolafalva (Colesti) felé ágazik az út. Emelkedünk, paplak, tovább emelkedünk. Végre! Az úttetõn vagyunk. Jobb oldalon a 9. sz. ház elõtt kereszt. Vízcsap, dolina az út bal oldalán. Az erdõcske, de inkább facsoport mellett tovább megyünk, majd át a dolinán. Megérkeztünk. Az Ambrózy-hágón vagyunk! Az Ambrózy-hágó térsége igen alkalmas táborozásra. Menetiránytól fél jobbra kb. 80m-re itató és vízcsap található. Napközben általában két alkalommal mûködik. Ha történetesen a Cimp-i vízvezeték sem mûködik, a hágótól balra (kb. észak) 4-500 m-re van egy házcsoport, ahol víz is van. Ezt egy ottlakó közölte.
Mögötte kb. 80 * 20-30 m-es nagyjából sík területen sok sátor elfér. Tüzelõ is akad. Érdemes felmenni a vízmûre, mert igen jó kilátás van a Vaskóh-i medencére, a Bihar-hegységre.

III. Ambrózy-hágó - Rézbánya(Báita): 13235 m
1. Ambrózy-hágó - Magyar iskola: 7850 m
Jól kipihenve magunkat indulunk tovább kelet felé. Elérjük a márvány bánya bejáratát. Jobbra fordulunk és 2-3 perc múlva átereszhez érünk. Kb. 300 m után az erdõ megszakad. Letérünk balra a köves útról. Régi, már befüvesedett úton folytatjuk 130°-os irányban. A telefonvonal és, 30-40 méteren, nagyobb szikla és kõdarabok kísérnek.
Kevés fával és cserjével benõtt dolinás terepszakasz. A kilátás jó, a tereprész is hangulatos. Kis helyen sok félével találkozunk. Az eddigi útnak mintha mini-múzeuma lenne.
Megyünk a vezeték mentén, balról dolina. Régi, már fûvel benõtt útnyomon a következõ dolina nyugati partján-de már egy másik telefon vezeték nyomvonalán, fiatal szilvafák között. Néhány szemet a termésbõl még találhatunk, ha idõben érkezünk. A szivattyúház alatt elérjük az elõbb elhagyott köves utat. Elénk tárul még közelebbrõl Vaskóh és a Bihar-hegység nyugati vonalának nagy része. Közvetlenül elõttünk, mélyebben egy sík terület, amelyet a Boiu-patak szel át hosszában. A házak felé fordulunk, majd jobb kanyarban ereszkedünk a város felé. Elérjük az elsõ házat, lábunk alatt aszfaltozott az út. Jobbra kereszt.
Már fentebbrõl is, de innen még inkább letérhetünk a Boiu-patakhoz. A sík területen van legelõ, mûvelt terület, lakóház. Félórás kitérõvel elérhetjük a kerteken át a Bél Mátyás vízöntõ erõteljes, gazdag kitörését ott, ahol éppen nem is várjuk. Ezért is érdemes megtekinteni a Boiu-patak eredetét.
A Str. Boiu 15.sz. házzal szemben patakhíd. Ezen átmehetünk a római katolikus templomhoz és a temetõbe. Lejjebb átmegyünk a patakhídon és ötven méterre ott a mûút, amely Vaskóhn át igyekszik Déva felé. Az út egyben Vaskóh fõutcája, Str. Unirii.Az Ambrózy-hágótól 2150 m-t jöttünk, a város végéig még 1485 m van. Akkor nyomás. Ha a fõutcán nyitott szemmel megyünk végig megtaláljuk mindazt amire turistának szüksége van. Az út bal oldalán a Str. Unirii.
20. sz. házban lakik a tündén Hermán Mária a katolikus "egyháznagy". Kedvesek férjével együtt. Segíteni mindig készek. Odébb a parkban, az út mentén, a II. Világháború hõsi halottjainak emlékmûve áll. A vásártér következik különféle üzletekkel. A jobb oldalon, szépen kerített parkban, a polgármesteri hivatal és a rendõrség. A park diófáit alig tudtuk hárman körbefogni.
Bal kanyar, Fekete Körös hídja, balról a Postahivatal. Jobb ívû kanyar van elõttünk, ívfelezõben kereszttel, balról a városkerülõ út simul mellénk. Még egy lódulás és itt a város majdnem vége, de a Felsõ Füves-i kiágazás biztosan.
Következik a Vaskoh-i medencét keresztbeszelõ, 2500 m hosszú, köves, átkozottul poros út. Ráadásul az út minõsége is rossz. Még jó, hogy gyalog megyünk és nem járgánnyal. Mezõgazdasági terület. Itt is akad szilva, de vastagon cukrozva az út porával. Egyetlen vigaszunk, hogy körös-körül hegyeket látunk. Ezért csak annyira nézzünk a lábaink elé, hogy ne orral essünk a porba! Na végre! Itt a falu! A patak bal oldalán megyünk felfelé. Crisul Nou a neve és a Felsõ Füves-i völgyben kezdte folyását. Kb. 500 métert a bal oldalán lépegetünk. A betonhídon átmegyünk a jobb partjára. A kereszt után balra fordulunk és kiérünk a házak közül. Jobbra fordulva a nagyfeszültségû vezetéket követve elõbb a kertek mentén, majd egy emelkedõ után kiérünk a völgybe. Eddig a falu másik végétõl kiadós kilométert gyalogoltunk. A patak ismét elõkerült a házak közül és most a völgyet élénkíti. A völgy a patak jobb partján jóval szélesebb. Ezen az oldalon halad az erdészeti út. A falu elõtti lélekromboló út után szanatórium ez a völgy. Az út bal oldalán itt is van egy kereszt, kb. 550 méterre a falu végétõl. Lassan már a tetthelyre érünk. Egy út menti jól megtermett szikladarab jelzi, hogy nincs tovább. Már látszik a "magyar" iskola alapja. Egy perc és lerakhatjuk a szerelvényt. Pihenj, ha akarsz!
Az épülettel szemben, a bal parti fák között, jó táborhely van. Sajnos a patak vízhozama változékony, de eddig még nem láttuk szárazon. Tüzelõ akad. Jó táborozást!
Hölgyeim! Uraim! Figyelem! Az utolsó szakasz következik. Ha eddig nem történt semmi baj, kellemetlenség, ne is történjék! Tehát vigyázzatok Magatokra és egymásra.

III.2. Magyar iskola - Rézbánya: 5350 m
Miért magyar iskola? Nem tudom. Nekem is így mondta egy idevaló öreg pásztor. õ sem tudta. így hallotta az apjától. A magyar iskolától észak felé látható az a mélyen besüllyedt-bevágott út, melyet csak száraz idõben lehet használni. Igaz, lehet máskor is , ha valaki dacos, de az vessen magára. Majd megbánja! A jelzett út pár méterrel balra visz a rengetegbe. Szép bükk erdõben kapaszkodunk felfelé. A kocsiút közben kinõtte mély jellegét és indulástól kb. 800 méterre egy sík erdõrészen szinte keresni kell. Újabb emelkedõ, azután pedig majdnem szintút következik. 500 méter után észrevétlenül a gerincre érkezünk. Alattunk Diófás (Nucet) látszik. Ide már felhallatszik a rézbányai völgy zaja, amely biztosan vezet a célhoz.
Elneveztük Gábor Ghifa kilátó pontnak. A név tulajdonosa ez ellen hevesen tiltakozott, de ha már õ bukkant rá , akkor legyen így. Ezt engedélye nélkül teszem közhírré. Állandó emelkedés, az egyhangúságot néha megtörõ kicsi lejtés. Közben átjutunk az 589-es magassági ponton. A fák koronái között néha felvillan a rézbányai völgy. Zaja háttérzeneként kísér. Újabb rövid enyhe emelkedõ s elérjük az 599-es magassági pontot. Lejtõ, maroknyi tisztás. Látni véljük a Nagybihar csúcsot. Tovább a nyereghez. Néhány lépés után újabb irtás a cserjésben, az erdõ szélén. Még látható Rézbánya és Diófás. Leérünk a nyeregbe. Alapos irtás történt utóbbi találkozásunk óta. A kilátás viszont nagyon szép. Majd meglátjátok. Ismét lenyomtunk 1620 métert. A célig már csak 2150 métert és a felszerelést kell kibírni. Hajrá lányok! Hajrá fiuk! Most mutassátok meg , kik vagytok. A gerinc vonalától félbalra indulunk a lejtõnek, a már szintén befüvesedett, jobb napokat látott erdei földúton. Útvillához érünk. Derékszögben térünk el. Kb. 100 méterre újabb útvilla.
Folyamatos, enyhe lejtés, kis mértékû terephullámzás. A határozott nyomvonalat követjük. Különféle irányból és irányba csatlakozó - kiágazó utacskák zavarják nyomolvasó készségünket. Rá se rántsunk. Az úttól balra, pár méterre, kis forrás kínálja magát. A következõ szakaszocskán két út is zavarhatja tájékozódási képességünket. Nem vészes. Mindig csak a határozott nyomon menjünk tovább. Mély úthoz érünk. Esõs idõben inkább a mellette vezetõ jelzett úton menjünk. Jobb az agyrázkódást elkerülni. Az út szétágazik. Nem érdekes. Már hangra is bemegyünk Rézbányára. Az út meredekké válik. A fák koronái felett, között már látszik Rézbánya. Jobbról Bihar-i panoráma köszönt. Kerítések, kertek, ronda mélyút következik. Nagyfeszültségû vezeték tartóoszlopa is köszönti az érkezõket. Hirtelen elénk tárul Rézbánya. A katolikus templom tornya is integet felénk. Elértük a házakat. A 43. számú házból kellemes ételillat árad. Itt a cél, a templom!
Isten hozott Mindenkit!

 Nyugati jelen 2010 szeptember

Arad   Felkapaszkodásra várva

Arad és a megye turizmusa a mai napig szinte kizárólag a magyarsághoz, a magyar történelmi, egyházi emlékekhez, épületekhez, szobrokhoz kötõdik. S habár nem készült statisztika az ideérkezõ turisták nemzetiségérõl, látogatásaik célpontjairól, de szinte biztosra vehetõ, hogy a befutó turisták zöme magyar, õket követik a kommunista érában kivándorolt németek, akiknek egy jelentõs része nyáron hazalátogat.

Aradon a legtöbb látogatót, 2004-ben történt visszaállítását követõen, a Szabadság-szobor vonzza. Fõként a nyári hónapokban naponta több autóbusznyi magyar turista – általában átutazó – járja körbe a teret, s amennyiben idejük engedi, megnézik a katolikus templomot is. A Szabadság-szobornak és a román emlékmûnek is helyt adó Megbékélés parkjának legfõbb hiányossága, hogy helyben semmiféle emléktárgy, képeslap nem kapható róla, a jelek szerint ez még senkinek nem jutott eszébe, pedig a világ más tájain ez komoly üzletnek számít. Mivel egyetlen aradi utazási iroda sem kínál két-három napos turistacsomagokat programokkal, látogatásokkal, feltételezni lehet, hogy a látogatók átutazóban állnak meg egy rövidebb-hosszabb sétára, vagy családi, baráti szálak kötik a városhoz.

Szerencsére az elmúlt években több térkép, fotóalbum is készült Arad nevezetességeirõl, ezek megvásárolhatóak a fõutcán lévõ és a polgármesteri hivatal által mûködtetett turisztikai irodában. Ahol naprakészen kulturális programokat is kínálnak. Pár oldalas, ingyenesen osztogatható szórólap, reklámfüzet nincs sem a városról, sem a megye látványosságairól.

A város turizmusa csak akkor lendülhet fel, ha visszakapja a várat és azt sikerül ízléses kulturális-mûvészeti-szórakoztató központtá alakítani.

Aradon továbbra sincs mutogatható, felújított történelmi épület, nincs sétálóutca, s ami talán a legnagyobb gond, hogy hiányzik az összehangolás a különbözõ programok között. Hiába szervezik meg minden évben több helyszínen a zenei fesztivált, a koncertsorozatokat, kellõ reklámozás, más programokkal való összekapcsolás hiányában ezek elvesznek az érdektelenségben.

A megye látványosságai még siralmasabb statisztikát mutatnak. Mivel egy érthetetlen menedzsmenti ötlettõl vezérelve a megyei önkormányzat kizárólag Menyházára fókuszál, minden más helyet köd borít. Az agyonszajkózás ellenére Menyháza csak az aradi és környékbeli turistákat vonzza, és még nagyon messze áll attól, aminek valójában lennie kell. Sajnos, a hivatalos turisztikai célpontok között nem szerepel a solymosi, déznai, borosjenõi vagy világosi vár, igaz, ezek katasztrofális állapotban vannak. Solymost idén átvette a megyei önkormányzat és uniós pályázattal ezt várhatóan sikerül belátható idõn rendbe tenni, ellenben Világos vagy Borosjenõ, a még meglévõ uradalmi kastélyok, malmok, kolnák a pusztulás útjára kerültek. Világoson a Bohus-kastélyból kinyomták a magyar emlékeket és Slavici-múzeumot erõltettek bele, a gyoroki villamosmegállóval szembeni borkombinát területén lévõ bormúzeum csak alkalmanként, kaotikusan látogatható, a lippai ásványvíz lekerült a térképrõl, itt csak a palackozással foglalkoznak. A radnai templom Mária-napkor zarándokhely, ide messzi földrõl is eljönnek a hívek, igaz, az utóbbi idõben a búcsút sikerült elrománosítani, balkáni kirakodóvásárrá zülleszteni. Az egyetlen feltörekvõ turisztikai célpont most a Maros Tájvédelmi Terület Arad és Pécska között, ennek népszerûsítésével foglalkozik az erdészeti igazgatóság. És talán idevehetõ még az uniós pénzbõl készülõ „Bor útja”, de csak akkor, ha a leaszfaltozott út mentén a bor, a pincészetek is elszaporodnak.

A megyei és városi önkormányzat joggal mondja, nem az õ tisztségük a turisták idecsalogatása, nekik egyetlen feladatuk van: megteremteni az infrastrukturális feltételeket. Szerintük a turisztikai irodák feladata lenne a csalogatás, vonzó programok összeállítása koncertekkel, látogatásokkal. Az aradi turisztikai irodák viszont egyelõre megelégszenek a külföldi csomagok viszonteladásával, õk maguk nem mernek belevágni a saját ajánlatok kidolgozásába.

***********************************************************************************************************************************************************

Elsõ kirándulásunk a Béli-hegységben...lásd http://vadorx.hu/?q=node/5

Miért pont a Béli hegységbe szeretnénk elkalauzolni Téged, Kedves Olvasó?
Azért, mert ez a magyar határhoz legközelebb esõ Erdélyi hegység. Mert barlangjai, töbrei, mészkõplatói, erdõrengetegei, csak részben feltárt növény és állatvilága is figyelemreméltó. Mert a hegység a magyar turisták elõtt - a déli részen húzódó Czárán emlékút kivételével – szinte teljesen ismeretlen. És végül azért, mert a hegységbeli barangolásaink során több területe igencsak szívünkhöz nõtt. Cikkünkben saját tapasztalataink alapján próbálunk összeállítani egy kis ízelítõt a Béli-hegység északi részének néhány lehetséges túraútvonaláról.

A Béli-hegység (Codru-Moma) az Erdélyi-szigethegység Ny-i részeként, 40 km-re a román-magyar határtól, a Fekete- és a Fehér-Körös folyók között húzódik 67500 ha területen. Összehasonlításképpen a Bükki Nemzeti park területe csak 43129 ha. Legmagasabb csúcsa a Pilis-csúcs (Vf. Plesu) vagy más néven Szár-tetõ 1112 m, a Kékestetõnél tehát csaknem 100 m-el magasabb.

A Béli-hegység túraútvonalainak megközelítésére két kiindulópont javasolható: Menyházáról (Moneasa) a hegység déli, a Várasfenestõl (Finis) induló Fenesi-völgybõl pedig a hegység északi része közelíthetõ meg. Cikkemben most részletesen a Fenesi-völgybõl induló útvonalakat ismertetném. Az ismertetett útvonalak nagy része jelzetlen, kísérõ nélküli teljesítésükhöz iránytû, az egész hegységet ábrázoló turistatérkép (Munti Nostri sorozat: Codru-Moma, 1978-ban adták ki – internetrõl egy-egy román és magyar nyelvû oldalról is letölthetõ, de a cikk szerzõihez is bizalommal lehet fordulni) és jó tájékozódó képesség szükséges.

Képzeletbeli körutunk Várasfenesen kezdõdik. Várasfenes valamivel több, mint fele részben magyarok által lakott, igazi mesébe illõ patakparti kis falucska, sok Bihar hegységbe szervezett csoportos kirándulásnak is kiinduló- és szálláshelye. A faluban több kisebb bolt is található, így ünnepnapok kivételével itt fel tudjuk tölteni hátizsákunkat elemózsiával. Ha kigyönyörködtük magunkat a patakban fürdõzõ kacsák és a rendezett kis porták látványában, induljunk neki Béli-hegységbeli körutunknak fel, a Fenesi-völgyön keresztül.

A völgyön fölfelé haladva rögtön megállapíthatjuk, hogy térképünk szerint itt még az út helyett kisvasútnak kellene járnia. Hát igen. A Várasfenesrõl egészen a Bratcoaia-mezõig illetve a másik ágon a Balateasa-csúcsig közlekedhttp://vadorx.hu/?q=node/5õ, a kitermelt fák leszállítására használt kisvasutat fennállásának 100 éves évfordulóján, 1996-ban felszámolták, a mozdonyt, a vagonokat és a felszedett síneket értékesítették. Túlnyomó részben a valamikori sínpár nyomvonalán kezdõdött a jelenlegi, kaviccsal felszórt földút kiépítése 2000-ben. Az út megépítése elõtti „érintetlen õserdõ” korszakot jellemzi, hogy megtörtént, a Várasfenesre megérkezõ fával megrakott kisvonatból hiúz mászott elõ a faluban lakók nagy riadalmára. Ekkor még a Fenesi patak mentén külön út nem volt, csupán a község teheneit hajtották fel patak mentén kialakult dús füvû legelõkre. Azóta a völgy teljes hosszában megépült az út, a hajdan dús, patak menti legelõkre pedig kissebb-nagyobb házakat kezdtek építeni a jó levegõre, csendre, nyugalomra vágyó emberek.

A Fenesi-völgy eme kavicsos útján felfelé indulva (az elágazásnál a patakot követve „Schitul Huta” felé tartva), a falu határától pár száz m-re balra kis gyalogösvény kanyarodik fel a hegyre. Érdemes itt letérnünk, hiszen erre találjuk a Várasfenesi Bélavárat! Amíg felérünk, addig azt is gondolhatnánk, hogy a magyar népmesék üvegpalotáját építették ide föl, hiszen a körbe-körbe kanyargós ösvény végeláthatatlannak tûnõ útra hív. Magát a várat IV. Béla uralkodása alatt Vince váradi püspök építtette, és 1711-ben a Bécsi udvar parancsára rombolták le, miután a fellázadt parasztoktól visszafoglalták. A várat gyûrû alakban háromszoros, egyenként 13-15 m széles és 6-8 m mély árok vette körül. A várhoz felérve legelõször a vár legépebben megmaradt része, a 10 m magas, szabályos terméskövekbõl épült öregtorony vonja magára figyelmünket. A szabályosan, már-már mérnöki precizitással rakott termésköveket elnézve hihetõnek tetszik a helybeliek azon állítása, hogy ezt a tornyot asszonyok építették. Az öregtornyon kívül áll még az északi oldalon egy bástyatorony és a hozzá vezetõ fal, valamint a kapu melletti palotaház épülete. Miután megtekintettük a várat, vegyünk egy pillantást a Bihar-hegység, a Belényesi medence és a Béli hegység közeli hegycsúcsai felé, hiszen a Bélavár elsõrendû kilátóhely és nem véletlenül! A Nagy Bihar csúcsa, a Béli hegységben lévõ várak (Bélavár, Déva vára, Dézna vára) és a Pilis csúcs (Vf. Plesu) valamikor egymással füst illetve fényjelekkel kommunikálni képes láncot képeztek! Bármely veszély, váratlan esemény esetén az információ így juthatott el leggyorsabban az Alföld felé.

A völgybe visszatérve, további 6-7 km séta vagy autózás (az út személyautóval is járható minden évszakban) után érjük el következõ túrautunk kiindulópontját, ahol a Halász-patak beletorkollik a Fenes-patakba. Itt találjuk továbbá Halász Sándor Úr vendégházát is, aki elõzetes bejelentkezés esetén szívesen vállalkozik túravezetésre, avagy útbaigazításra egyaránt. Miután a Halász-patak hídján átmentünk, balra egy kis kõbánya mellett, a hegyre meredeken felvezetõ ösvényre térünk. Az ösvényt követve 15 perces kaptató után érünk ki az erdõbõl, Wass Albert regényekbõl idecsöppent zsindelytetejû hegyi házikókkal tûzdelt hegyi legelõre, a Kopasz-hegyre (Dl. Copacis) érve. Ahogy egyre feljebb és feljebb kapaszkodunk a táj kibontakozik elõttünk, mint az egyébként a Kopasz hegyhez nem is olyan messze nyíló bánáti bazsarózsa pünkösdkor. A kilátás lélegzetelállító! Végigkísérhetjük szemünkkel az béli hegység gerincének vonulatát. Gyönyörûen magaslik ki, mint egy nyereg a legmagasabb csúcs a Pilis, 1112 m méter magasságával. Ha a téli naplementét van szerencsénk a Kopasz hegyrõl megtekinteni, a napot éppen a Pilis-csúcs környékén láthatjuk leereszkedni. Szemben velünk, a Fenes-patak túloldalán csúcsosodik a Rippa- és a Kuruc-, tõlünk északra a Kishalász-, mellette, mint szeretõ apa a Nagyhalász-csúcs. Folytassuk utunkat mindig csak fölfelé. Az egymás után következõ hegyi tanyákat elhagyva kiérünk a Kopasz-hegy csúcsára az Anna-bércre. Itt a másik irányból nyílik meg elõttünk a kilátás. A Bihar-hegység tiszta idõben itt olyan közelségben látszik, hogy azt hihetné az ember átnyúlhat és megsimíthatja a Nagybihart, vagy az Istenek-havasának homlokát.

Továbbindulunk a Farkas-gerincen (Dl Lupului) – télen nem egyszer valóban farkasnyomot követve tettük meg ezt a szakaszt - a Varatec-csúcsig, majd onnan le a Millõig. A Millõ a Halász-hegytõl keletre esõ borókával benõtt csúcs, ahonnan megint csak kilátás nyílik a Belényesi-medence és a Bihar felé, sõt ha szerencsénk van a csúcs Ék-i részérõl még a Bélavár falait is kivehetjük. Visszafelé a Halász-hegyen ereszkedhetünk le a Fenesi-völgyben menõ útra, miközben gyönyörködhetünk a szúrós csodabogyó mezõben, örülhetünk a kora tavasszal nyíló pirosló hunyornak, kakasmandinkónak, sáfrányoknak vagy éppen telegyûjthetjük kosarunkat nyári és ízletes vargányával.

A kõúton haladva tovább felfelé is változatos a völgy. Néhol egész elterül és a patak csendesen folydogál a tisztásokon át, máshol egész meredek hegylábakon küzdi át magát gyönyörû csobogókat képezve. A patak menti tisztásokon az út jobb oldalán lovak, mangalica sertések legelnek, balra pedig piros almák mosolyognak a hegyoldalból. 4-5 km után útelágazáshoz érünk.

A Béli hegyekben a szélrózsa bármely irányában elindulva csodás rengetegben, legelõk, borókák, patakok, források közt barangolhatunk.
Most a Fenes patak völgyén elindulva át a hegygerinceken Mennyházára kalauzolunk.

Az utunkat Várasfenesen kezdjük. A faluból kiérve kavicsos út kanyarog végig a patakparton a völgybe. Valamikor itt kisvasút segítette a fakitermelést, de sajnos fennállásának 100. évfordulóján felszámolták. Azóta kavicsút van a helyén és óriási autókkal termelik ki az erdõ fáit. Feljebb távol a falutól a hegyek között még néhány talpfa emlékeztet a kisvasút romantikus múltjára. A falutól párszáz méterre táblát látunk Shitul Huta felirattal ezt az irányt kell követnünk. Változatos tájakon haladunk, végig a kõúton. Néhol jobbról kanyarog a patak, néhol balról. Van hogy egész elbújik a hegyek közt, néhol pedig kiterül a völgy és szépen lassan szelíden folydogál a víz a buja zöld legelõkön át.

A falutól 15 kilométerre nagy elágazáshoz érkezünk. Ha jobbra tartanánk, akkor az egykori Huta településre jutnánk, ahol néhány éve ortodox kolostort alapítottak, mi azonban balra vesszük az irányt, átkelve a Fenes-patakon, a rajta átívelõ hídon. Balra a Rablók-sziklája, alatta elhagyott romos tanyával. Idáig autóval is könnyûszerrel eljuthatunk, illetve jármûvünkkel itt leparkolhatunk, hiszen ide érkezünk majd vissza utolsó, két naposra tervezhetõ körútszakaszunkról. A Rablók-sziklájától jobbra vesszük az irányt, és az Izbuc-patak mentén (közvetlen a patakot követve) közelítjük meg a gerincet. A patak fölött vízirigók, hegyi és sárga billegetõk repkednek, a békákat pedig fõként fiatal sárgahasú unkák képviselik. Néhány km-es könnyû séta után érjük el az Izbuc patak forrását, amit nemrégen lefoglaltak, hogy vizét Belényesbe vezessék csõvezetékeken keresztül, ám helyi lakosok nyomására a terv szerencsére meghiúsult. A forrástól kb 100m-t kell visszasétálnunk, és a patakon átkelve egy jól kijárt erdészeti úton kapaszkodhatunk fölfelé. Fontos, hogy mindig tartsuk a K-i irányt, majd mielõtt utunk végérvényesen D-re elkanyarodna térjünk le róla K-i irányba és egy újabb erdészeti út keresztezése után vágjunk neki bátran az emelkedõnek. Másfél óra fárasztó kapaszkodó után érjük el a gerincet - hacsak nem tértünk el nagyon az iránytól - a Cornilor-csúcs közelében, ami tulajdonképpen a Pilisnek a kis kiugró sziklás elõ-csúcsa. Miután kigyönyörködtük magunkat a kilátásban és jól laktunk áfonyával, folytassuk utunkat – az itt mellénk szegõdõ piros sáv jelzést követve, a még teljesebb kilátást biztosító Pilis-csúcsra. A gerincen továbbhaladva dél-délkeleti irányban – a piros jelzést figyelmesen követve – még több apró kilátó pontot találhatunk, az áfonya mellett pedig a helyenként az utat is teljesen benövõ gyalogszeder terméseibõl is jól lakhatunk. Több órás gerincvándorlás után érjük el a szintén jó kilátást biztosító Nagyarad-csúcsot (Vf. Izoiu), ami után a piros jelzésünk mellé a kék sáv jelzés is csatlakozik. Innentõl már a 2009-ben kiadott Menyháza és környékének turista térképe is segítségünkre lehet. A kék sáv jelzést követve leereszkedünk a csodálatosan szép kis fürdõtelepülésre Menyházára, ahol az Uniós pénzeken rendbe hozott csónakázótavon, parkon, kacsalábon forgó villákon és szállodákon kívül mindenképp keressük fel a Bihar-hegység nagy felfedezõjének Czárán Gyulának sírját, régi villáját, emléktábláját, ezzel tisztelegve emléke elõtt. Menyházán megaludhatunk a település kempingjében, a közelben található „Gaudeamus” turistaházban, vagy vadkempingezhetünk a Meggyes-patak völgyében illetve kivehetünk egy-egy szobát valamelyik villában vagy szállodában.

Másnapra, Menyházáról visszafelé a Fenesi-völgybe egy pihentetõbb útvonalat javasolunk. A kék sáv, majd sárga kereszt jelzéseket követve, a varázslatos szépségû Tinioasa-karsztmezõn át érhetjük el a piros sáv jelzést a Nagyarad- és a Zuicau-csúcsok közötti nyeregben. Innen jelzés nélküli erdészeti úton ereszkedünk le a Bratcoaia-mezõre. A mezõn áthaladó út idilli látványt nyújthat: balra a Pilistõl Nagyarad-csúcsig húzódó gerinc látványa, jobbra legelészõ birkanyáj és mindenhol, amerre a szem ellát Szent László tárnicsok, szártalan bábakalácsok. A mezõ végénél figyeljünk, mert az erdészeti útról az erdõbe beérve még a Cuca-hegy elõtt balra le kell térni a patakmederhez. Innentõl az út nagy része a hajdani kisvasút nyomvonalát követi. A talpfák helyenként a földben vannak még, kényelmes gyaloglást biztosítva ezzel az arra járónak, máshol a patak mellett kis rakásokba rakva várja a teljes korhadást. Kár érte! A Medve-völgy helyenként lankás, máshol szinte szurdok jelleget ölt gímpáfrányokkal és Teleki virágokkal. Víz nyár végi bejárásunk alkalmával alig volt benne, a Medve-patak csak a volt Brusturi erdészháztól mondható állandó folyású pataknak. Itt egyébként már széles, erdészeti úton haladunk tovább és hamarosan elérjük a Rabló-sziklát, ahol kocsinkba ülve, autóstoppal, vagy gyalog térhetünk vissza a Fenesi-völgyön keresztül Várasfenesre.

Abban a reményben búcsúzunk el Tõled, Kedves, Béli-hegységbeli barangolásainkra mellénk szegõdött Olvasó, hogy még találkozunk, talán éppen a Béli-hegység járatlan rengetegében. A hegységrõl több év alatt szerzett, eme cikkben terjedelmi okok miatt le nem írt egyéb információinkat, élményeinket is szívesen megosztjuk bármely hozzánk forduló, természetszeretõ turistával, botanikussal, zoológussal, abban a reményben, hogy össze tudunk fogni eme még rengeteg értéket rejtegetõ hely megismerésére és egyben megvédésére.

Túraleirások -   vissza a fõoldalra