Mócvidéki túra
Túra a Mandrutului-szorostól az Aranyos-völgye és Albac-völgye között fekvõ Costesti hegyi falvacskán át Fehérvölgyre (Albac)

A Bihar-hegység tõlünk távol esõ, az Aranyos-hágón is túli területe, már a híres-hírhedt Mócföld (Tara Motilor) része.
Nemcsak a táj szépsége hanem az ott élõ hegyi nép, a mócok különleges életformája, is lenyügözi az ide tévedõ turistát.
Túránk során (2011. április elején) elõször a rövid (350 méter hosszú), de annál látványosabb Mandrutului-szorost fedeztük fel az Aranyos-völgyében, majd egy merész, "toronyirányti" hegymászással húsz kilométeres túrára indultunk és hangulatos kisebb-nagyobb móc tanyacsoportok (Runc - Costestic - Rosesti - Sohodol) érintésével a környék legnagyobb településére Fehérvölgyre (Albac) érkeztünk. Túránk során hosszasan kisért minket a havas Nagy-Bihar gerincének impozáns látványa, közben kisebb-nagyobb krókusz-mezõ keresztezte utunkat, majd a szép fekvésû, teplommal is bíró Costestic hegyi település és a 1176 méter magas "Fericet" magaslat térségében a festõi Albac-völgy és a felé tornyosuló 1500-1600 méteres hegycsúcsok - a hegyoldalakon a jellegzetes móc tanyácskák tucatjai - gyögyörködtettek minket. Túratáv Fehérvölgy (Albac) településig:: kb. 19 km, színtemelkedés: 800-850 méter (útvonali térképvázlatokat lásd lejjebb) .
Fehérvölgytõl az igen szép és látványos, azonosnevû szoroson (Fehérvölgyi-szoros - Cheile Albacului) át gyalogosan (9,5 km) vagy inkább stoppal, busszal lehet visszatérni a kiindulási helyre. A szinte teljes hosszában hegyvidéken folyó Aranyosról egyébként úgy tudni, hogy a Maros legnagyobb hozamú mellékága és völgye Erdély leghosszabb és egyik legszebb szorosát képezi. Itt egyébként még az út minõsége is elég jó.

Fotók: Mócvidéki barangolás Mandrutului-szoros (Aranyos-völgye)

a megtett túra útvonalrajza:

.
korábbi Mócvidéki táj-/túraleírás: A Bihar déli tájain (Gajna tetõ...)
.
Mócvidéki túratippek

Coiba barlangok Vertopi jégbarlang Detonáták Verespatak 2 Zguresti jégbarlang

Minden, amit mindig tudni szerettél volna a Mócföldrõl...

A mócok, azaz havasi románok által lakott hegyvidéken viszonylag keveset jár idegen ember vagy kíváncsiskodó turista.
A Bihar-hegység, a Gyalui-havasok és az Erdélyi Érchegység térségében, az Aranyos illetve a Fehér-Körös felsõ folyását illetve a Kis-Aranyos vidékét azaz a Mócföldet (Tata Motilor) a közelmúltig elkerülték a jól járható országutak: a mai napig is jórészt háborítatlan hegyvidéki táj és az ott élõ nép különleges, békés hangulatot, nyugalmat sugároz. Igaz a modern világ lassan beszivárog ide is, az embernek az az érzése, az elöregedő, talán lassú kihalásra itélt falvacskákat, tanyákat csak az itt hétvégi házakat vevő városiak menthetik meg.
A honfoglalás után a magyarok síkságokon és kisebb dombos területeken kezdtek mezõgazdasági tevékenységbe és állattenyésztésbe, a románság, így az itteni móc népcsoport is – bizonyos szabadságot élvezve - a magasabb hegyeken telepedett meg és pásztorkodással foglalkozott. A mócok öt erdélyi megye (Bihar, Arad, Hunyad, Fehér és Kolozs) hegyvidéki falvaiban és tanyavilágában élnek. A móc települések, tanyacsoportok gyakran a legmagasabb csúcsokig húzódnak. Az 1200 m-es magasságban, az Ocoale - Scărişoara fennsíkon található tanyák Erdély legmagasabban fekvõ települései közé tartoznak: Ocoale - tanyaság (Szkerisóra - Scărişoara fennsík), Sfoartea falu (Ördöngös - Ordâncusa-völgy), Kõház/ Casa de Piatră (Gârda-Seacă - völgy). Magyarok nemigen élnek már erre, ami a történelem viharainak számlájára írható.

A " MOT" szó románul hajtincset jelent, és a férfiak hagyományos hajviseletére vezethetõ vissza: régebben a helyi férfiak hajukat varkocsba fonták, esetleg a fejük tetején bóbitába kötötték.
A móc életformát az elszigeteltség, önmagukra utaltság, önellátás jellemezte, a széles hegyoldalakon szétszórtan fekvõ házaik, tanyáik messze feküdnek a városoktól, nagyobb településektõl. A havasi kürt a hegyi pásztorok fontos eszköze volt, az egymástól távol legeltetõ juhászok ezzel adtak jelzést, társaik vagy az otthoniak számára. Idegenforgalmi látványosságként ma is több helyen láthatja a turista ezt azérdekes népi hangszert.

Topánfalva (Cimpeni) az Aranyos-völgy móc lakosságának központja, melynek egy sor hozzá tartozó havasi településsel együtt is alig több mint 7000 lakosa van. A népesség állattenyésztéssel (marha, birkatenyésztés) szénagyûjtéssel, faipari mesterségekkel foglalkozik. A tanyák körül a gazda legelõje vagy nem éppen jó minõségû termõföldje helyezkedik el (a burgonya megterem itt is). A lucfenyõ-erdõk közelében élõ mócok mindig is tudtak bánni a fával, ügyes fafaragók régóta is és termékeiket az Alföldre, Szegedre vagy akár Debrecenig is elvitték.„Békés megyében a mócok faluról-falura, vásárról-vásárra, tanyáról-tanyára jártak. Dézsát, vödröt árultak s megjavították a rossz faedényeket. A megvásárolt dézsát vételár fejében a magyar gazdának félig kellett önteni búzával vagy kukoricával. A faedények javítását egy-egy csizmaszárért is elvégezték, amelybõl azután bocskort készítettek. A faárukat aprótermetû lovaikon hozták. A vándor móc sohasem ült fel a ló hátára, hanem maga után vezette az állatot.”
Valószínûleg a globalizáció a közeljövõben átírja itt is a sok évszázados rendet. Eddig ugyanis „a mócok - szorosan kötõdnek szülõhelyükhöz. Annak ellenére, hogy a természet meglehetõsen szûkmarkúan adagolta számukra a megélhetési lehetõségeket, õk megmaradnak szülõföldjükön és kihasználják azt a keveset, amit a természettõl kaptak."
Az utóbbi évtizedekben már egyes helyeken megjelentek a modern világ vívmányai is: áramellátás, a parabola antenna, gépkocsik, traktorok; a hagyományos kéménynélküli, gerendaházak mellett egyre több az új építésû ház a könnyebben elérhetõ területeken. Vélhetõen sok városi polgár vásárol is hegyi üdülõt a kihaló mócok hazaiból. A hagyományos, kizárólag fából készült házak sajátos szerkezetûek. „Mivel leggyakrabban hegyoldalakra építkeznek és a sziklás talaj nem teszi lehetõvé egy vízszintes alap kiásását, a mócok házaikat a hegyoldalhoz illesztik és fagerendákkal támasztják meg a lejtõ szögének megfelelõen. A hegyoldal és a tartógerendák által határolt terek lezárásával értékes raktárhelyiségeket vagy istállókat alakítanak ki. A ház eleje verandaszerû, faragott oszlopokkal és árkádokkal díszített. Jellegzetes a csúcsos, magas zsindelytetõ. Az istálló épülete még különlegesebb: gerendákból kialakított, kocka alakú, nagyon magas, fenyõgallyakból készült tetõvel ellátott építmény, melyre idõvel vastag fû- és moharéteg telepszik.”

A Mócföld a turisták sok szépséget találnak, csak néhányat említek itt meg most: a pádisi Mócok temploma elnevezésû hegyrõl tekinthetünk le a Pádis-fennsíkra ill. a bihari Nagy-Havas vonulatára. A Vertopi- Zguresti- illetve az Aranyosfõi-jégbarlang, a barlangokat rejtõ Ördöngös-völgy, a kagylók és csigák megkövesedett maradványait rejtõ a Csigahegy, az esõzések után szép látványt mutató Alsóvidrai-vízesés, a Vércsorog-vízesés, a Patrahatesti-vízesés, a kanyarokkal tûzdelt, vadregényes, festõi szépségû a Fehérvölgyi-szoros, a szép kilátást biztosító Gajna-tetõ, Kis-Bihar és Nagy Bihar-csúcs mind-mind szép kirándulás színhelye lehet. A Mócföld kissé távolabb esõ részén található a Verespatak, Brád, Nagyág és Zalatna falvak által határolt un.” Aranynégyszög”, ahol régidõk óta bányászat folyik. Az Erdélyi Érchegységben érdemes még felkeresni a turistának Abrudbánya (a Mócföld müvelõdési központja) közelében a Detonáta sziklaalakzatait illetve a Vulkán-hágó környéki hegyet. Télen sipállyák üzemelnek a Vertop-hágó környékén.: Webcam .
Aki azonban a még viszonylag érintetlen Mócföldön akar barangolni, a móc tanyavilágba kell elindulnia Kõház vagy más, magasabban fekvõ település felé. Az Aranyos vidéki mócok legnagyobb településeik: Horea (Horea szülõfaluja a közeli Fericet), Albac (Fehérvölgy), Scărişoara (Aranyosfõ) és Vidra (Avram Iancu szülõfaluja).
A mócok és magyarok viszonya nem volt súrlódásmentes, a Mócföld az erdélyi románok valóságos Viharsarka. Mócföldön született Horea, aki véres parasztlázadást robbantott ki 1784-ben a magyarok ellen és féktelen öldöklésbe kezdett csapataival, amire az osztrák vezetésû álló katonaság csak késve reagált. A halálra ítélt, vérengzéseirõl hírhedt Horea-t és társait a románság persze nagy becsben tartja.
1848-49-ben a Vidrán született Avram Iancu csapatai szálltak szembe a magyar szabadságharc katonáival. Vasvári Pál is ezekben a harcokban vesztette életét.
A történelmi sérelmeknek ma szerencsére már jelét sem látja a turista, a mócok kíváncsian, barátságosan fogadják ai idegent. Érdekes megemlíteni, hogy, Czárán Gyula, a bihari turizmus megteremtõje viszont jó viszonyt ápolt a mócokkal és a turistautak kiépítésbe is bevonta õket. A mócok egyébként sok tekintetben különböznek a többi romántól, nyelvjárási sajátságokat is mutatnak (tájnyelv, tájszólás).
Messze földön híresek a mócok éves vásárai: a Găinai és a Călineasai vásárok. Ezekre a vásárokra a mócok különféle faedényeiket, csöbreiket, gereblyéiket, kézmûves termékeiket és elsõsorban jellegzetes havasi kürtjeiket viszik. A turista szállásban nem szenved hiányt, különösen a Vertop/Aranyos-hágó környékén van sok motel, falusi fizetõvendégszolgálat, de másfelé is találhatóak szállások.