Retyezát túra

2004. szeptember elején vetõdött fel a gondolat, hogy az ezévi magashegyi túrákat egy retyezáti kiruccanással kellene befejezni.

 Mivel tavaly a Bánsági EKE-sekkel néhányan a Kis-Retyezátot ismerhettük meg és egészen a Bukura-nyeregig jutottunk, kézenfekvõ volt, hogy ezúttal a klasszikusabb útvonalon „elölrõl” a hátszegi medence felöl közelítsük meg a hegységet. Eredetileg a marosvásárhelyi EKE-sekhez szerettünk volna csatlakozni, de kiderült hogy õk most Velicsek Évi vezetésével, egy komolyabb majd egyhetes gerinctúrát szerveznek, így magunk vettük kézbe a szervezést. Barátainkat erdélyszerte megkérdeztük, mit javasolnak a túrával kapcsolatban.

 Ezúton is köszönjük Illés Mihály (Temesvár), Siska-Szabó Zoltán (Arad) részletes útmutatását az eljutás, szálláslehetõségek és túrázási lehetõsek megismeréséhen. A nagybányai EKE néhány tagja illetve nemrég megismert kolozsvári túratársaink (Hám Péterék) pedig információik mellett jelezték, õk is benne lennének egy retyezáti túrában. Alapos mérlegelés után a Pietrele menedékházat szemeltük szállásul. Ez az 1480 méteren fekvõ cabanát az Arad-Déva-Vajdahunyad-Hátszeg-Kõaljaohába (Ohaba de sub Piatra)-Málájesd-Nucsoara útvonalon lehet megközelíteni. Nucsoara után megszünik az aszfalt és nem túl rossz erdészeti úton (7-8 km) lehet haladni a Carnic Cascada (1000 m) nevû motelig. Itt lépünk be a Retyezáti Nemzeti park területére. Innen 2 órás út vezet a Pietrele menedékház telepszerûen elhelyezkedõ házaihoz. (Alternatívaként felmerült a Gentiana/Encián menedékház is, amely a Pietrele völgyében 1670 méteren félalpesi környezetben fekszik, ide ugyancsak a Carnictól lehet eljutni sokáig a Pietrele felé vezetõ közös úton, de aztán a kék háromszögön balra kell fordulni (szintén kb. 2 óra). Ezt most azért nem választottuk, mert a 2 napi túrához a Pietrele is ideálisnak tûnt. A nagyobb kényelmet szeretõ turista pedig a Hátszeg-Malomviz út folytatásaként, a látványos Kolcvár mellett elhaladva autóval juthat el a Rausor turista (sí)komplexumig (webcam). Igaz ez a turista-bázis elégé kiesik a Retyezát fõ turista útvonalaiból.

A túra idõpontja szeptember 23-26 volt. Az idõjárás elõrejelzések már hétfõtõl kezdve semmi jóval nem biztattak, egyre másra fedeztük fel a neten az erdélyi idõjárást elõrejelzõ  internetes portálokat 1 2 ,   persze ettõl a helyzet még nem volt jobb, talán a magyar meteorológusok kicsit jobb idõt jeleztek mint erdélyi kollegáik, szerencsére nekik lett igazuk.

Végül is úgy határoztunk, hogy elindulunk a kedvezõtlen elõrejelzések ellenére is. Közben nagybányai barátaink a rossz idõjárás miatt lemondták a túrát, a kolozsváriak viszont telefonon jelezték, jönnek. A marosvásárhelyiek pedig azt írták, hogy a túralétszámuk 2-re csökken, megbeszéltük hogy az elsõ nap megpróbálunk a csúcson összefutni (erre kimondva kimondatlanul kevés esélyt adtunk magunknak, de mint lehetõség jól hangzott).

Csütörtök korán reggel útnak indultunk és a kezdeti borús idõ után (a Maros völgye Arad után persze most is kifejezetten párás, felhõs volt). Ekkor jött az elsõ biztató sms Velicsek Éviéktõl, hogy õk már fenn vannak a Bukura-katlan környékén és jó az idõ, Déván próbáltuk gyorsan felfedezni a LA Virtus turistaboltot, amit a legtöbben egyáltalán nem ismertek, de csak kevesen merték azt bevallani, így le fel küldözgettek a fõutca környékén. Végül is megtaláltuk a kedvezõ áru, de szerény méretválasztékkal rendelkezõ boltocskát. Utunkat Vajdahunyadon át folytatva a város utáni dimbes-dombos útszakaszról feltüntek a Retyezát csúcsai. Hátszeg után Ohaba de sud Piatranál jobbra fordulva csakhamar Malajesd településhez értünk, amely határában egy középkori vár romjait jelzi a tájékoztató tábla. Kifejezetten napsütéses idõben a falu széléig behajtva pár perces sétával értük el még megmaradt négyzetes tornyát és csekély falmaradékát. 

Csakhamar elértük a Carnic motelt, ahol autónkat ott kellett hagynunk, hogy húszonkilós zsákainkat a Nucsoara völgyében a Pietrele menedékházba jussunk ( szekérúton, helyenként kék sáv jelzéssel ellátva). Itt elvileg belépõt is kellett volna fizetni (50.000 Lei ?), ezt azonban senki sem kérte. Az elõzetes információk szerint itt napi 30.000 Lei/nap a parkolás taxája az õrzött parkolóban, ez azonban valószínûleg már nem müködött. Hátunk nehezen viselte a nehéz zsákokat, megint túlpakoltuk magunkat….Pár perc multán elértük a Lolája vízesés kis letérõjét, érdemes letenni a hátizsákot és pár perces kitérõt tenni a tizenöt méteres vízesést megtekinteni (állítólag hamarosan a vízszabályozás áldozata lesz az útikönyv szerint).
Ezután a bányászat által birtokba vett tájon bandukoltunk, ki érti ezt, nemzeti park területen ipari tevékenység…. Majdnem pontosan 2 óra teherhordás után elértük a Pietrele menedékházat, amely  a Stanisoara völgyében található. Ez nem klasszikus menedékház egy épülettel, tucatnyi kis faház tartozik hozzá, a fõépületben van a recepció illetve  a „bár”, és a „fürdõ”, az ottani szobákban még TV is van,  hacsak azt általunk látott szoba nem a cabana vezetõjéé nem volt. Elektromos áram generátor réven biztosított, de az elsõ este ezt nem indították be.. Mi 6-an a 8. számú cabanát kaptuk meg.
 Ez két szobából állt, a körülményekhez képest tiszta szállást mondhattunk magunkénak, igaz fûteni, világítani nem lehetett, ára 110.000 Lei/éj. A bárban „étterem” is mûködik.






A szállás felfedezése után éppen a bár után néztünk volna, mikor kellemes meglepetés ért minket, a marosvásárhelyi Velicsek Évi és Kis Zoli jelent meg egyszeriben, õk ugyanis a másik, kb. 2 km-rel feljebb lévõ Encián menedékházból, jöttek le hozzánk, hogy a másnapi túrát egyeztessük. Másnap ugyanis a Retyezát csúcs (2482 m) volt a cél a Lolája gerincen át.  Hátszegi medencébõl ezt a csúcsot könnyû felismerni, mert teteje csapott. Reggel egész jó látási viszonyok között indultunk neki a túrának a sárga sávon.


 Gyorsan emelkedtünk és szemünk elé került a 4 majdnem párhuzamosan futó völgyet (a Staniosara, Pitrele , Rea és Vales ) övezõ hegyvonulatok (lásd alsó nagyobb kép).


 Még mielött a Lolája csúcsot elértük volna  a Hátszegi medence felöl támadás indult a még akár szépnek is nevezhetõ idõ ellen lentrõl tejszerû felhõ tört be erõszakos gyorsasággal a völgyekben nyugatról pedig csúnya felhõk csaptak le a csúcsokra. Igy kb. 4 óra alatt értük el csúszós sziklák, köveken a Retyezát csúcsot.

 Az utolsó fél óra kissé nehéz mászásigényesebb, meredekebb szakasz. A csúcsot tábla jelzi. A kötelezõ fényképezkedés után kissé tanácstalanok voltunk, hogy folytassuk e utunkat a Bukura-nyereg, Pietrele völgy felé, tekintettel a beállt rossz idõre (idõnként az esõ is szemetelt, igaz kis intenzitással). Végül is a Stanisoara völgy felé indultunk lefelé, hogy így jussunk vissza a Pietrele menedékházba. A felhõk egyszeriben feljebb szálltak és a völgy és a környezõ hegyek majd teljes pompájukban mutatkoztak. Éviék visszafordultak, abban bízva, hogy  a jó idõ tartós marad és látványosabb úton tudnak visszatérni az Enciánba. Mi a völgybe a Stanisoara tó környékén ereszkedtünk le a kék háromszög jelzésen és a szép völgyi úton, sajnos az út vége felé egyre felhõsebb idõben, a legvégén esõben értünk be a menedékházba.


Este kiadós zápor volt. Péterék Kolozsvárról, akik mégsem tudtak eljönni, jelezték sms-ben, hogy másnapra az elõrejelzések szerint esõ, hó, szél várható, ezért másnap hazaindultunk. Reggel ugyan szinte még a nap is kisütött egy pár percre, de a szél erõsödött és az esõ lába is lógott, a csúcsok megint ködbe vesztek. A már könnyebb zsákokkal a felhõbe érõ lefelé vezetõ útón 75 perc alatt leértünk a Carnichoz. Éviék fenmaradtak, de késõbb arról számoltak be, hogy az erõs szél, esõ, „alacsony” felhõk miatt õk is feladták túratervûket és vasárnap tértek haza.

Fotók a túráról

fotók   1    2    3    4    5    6

térkép: forrás

                                                                                              Perei Árpád

Kapcsolodó link:

Leégett a retyezáti Pietrele menedékház (2007. január)

A hegyi mentõk és a tûzoltók szerint egy eldugult kémény okozta a tûzvészt, amely rövid idõ alatt teljesen megsemmisítette az 1480 m magasságban fekvõ gerendaépületet.  
A Pietrele jó hét évtized során sok ezer igazi természetbarátnak nyújtott menedéket a hegység nyugati részében, igazi „csomópontot” képezett a kapuja elõl induló számos jelzett turistaösvénynek.
Két társa, a bâleai és a Gura Apei-i menedékházak már korábban leégtek, a Pietrele viszont a Gura Zlata-i és a butai menedékházzal karöltve dacolt az idõvel.
Valamennyiüket, akárcsak a Sztrázsa és a Páreng-hegység gerendaházait, jó hét évtizeddel ezelõtt építette az SKV, teljes nevén az erdélyi Szász Kárpát Egyesület, amely 1880 és 1945 között odaadással építette ki, gondozta a Déli-Kárpátok turistaösvényeit, menedékházait.
A 11 évvel késõbb megalakuló EKE (Erdélyi Kárpát Egyesület), elsõsorban a Kárpátok keleti és nyugati vonulatait gondozta, a szászokat tömörítõ SKV viszont a déli hegységekben tevékenykedett, gyönyörû menedékházakat hagyva az utókorra. Sajnos, jelenleg közel nyolcvan százalékuk már csak az idõsödõ turisták emlékeiben él. És velük együtt hanyatlani látszik a klasszikus értelemben vett, hátizsákos hegyi turizmus - még a vadregényes Retyezáton is!

Turistautak
http://www.csernakereszturivendeghazak.ro/hu/retyezat-nemzeti-park
Retyezát-hegyég
http://www.retyezat.ro/
térkép   térkép