Meteo   Hóinfó  Napi csapadék  Vertop sipálya  Radar  Műholdkép  Webcam TÉRKÉP1  2
 Túrák        -        vissza a fõoldalra

                                                                 A Bihar-hegység legdélebbi tájain
                        Túrák, látnivalók a Gajna-tetõ környékén
                                                            


A Bihar-hegység déli részének nevezetes hegyorma, az Arad, Hunyad és Fehér megyék határpontjánál fekvõ, 1486 méteres Gajna-tetõ, pontosabban annak is közeli, 1467 méteres, kopár mellékcsúcsa. Nevezetes hely ez, nemcsak azért, mert közelében zajlik az elhíresült gajnai leányvásár, de pompás, hajdanán még koronás fõt odavonzó kilátópont is, ahonnan a környezõ Bihar-, Béli-, Zarándi-hegység, az Erdélyi Érchegység, a Gyalui-havasok illetve szép idõben a Déli-Kárpátok távoli vonulatai tárulnak szemünk elé. Lássuk most a Gajna környékének földrajzi, történelmi, irodalmi és turisztikai érdekességeit, melyek ismeretében otthonosabban mozoghatunk e remek kirándulásoknak otthont adó vidéken.


A bihari Alsó-havas gerincén

  Jókai Mór erdélyi utazási során itt, a Mócföldön is megfordult és „Szegény gazdagok” címû mûvében szemléletesen írja le a Gajna környéki tájat:

„A bihari havas szomszédjában áll a Geina orom; ilyenkor az is zöld, mint minden erdélyi havas, ha a hó letisztul róla. A mély völgyeket patakok járják, miknek menetét kiismerni a haragoszöld égerfa pagonyokból, a hegyoldalak rengeteg bükkerdõkkel vannak terítve, feljebb szálfenyõk kezdik elfoglalni a tért, utóbb ezeket is felváltja a mostohább rokon, a borókafenyõ, mentül feljebb, ez is annál alacsonyabb, mindjobban a földhöz lapul, utóbb csak az áfonya csenevész még az ormokon, végre az is elhagyja a tért, s nincs más a tetõn, mint aszú fû, mely esztendõben csak egy hétig zöld, azontúl vagy száraz, vagy hó alatt van.
Bizonyosan mondhatom, hogy ezen a helyen még madár is ritkán jár. Hanem az olyan magamforma ember nem hagyja azt látatlanul, kivált fiatal, gondtalan éveiben, mikor még elég megtudnia azt, miszerint van valami csodálatos hely, ahova nagy fáradsággal juthatni el, hogy azt felkeresse... ”

Ha azt nem is mondhatjuk, hogy a júliusi sokadalomtól eltekintve, madár sem jár erre, az bizonyosan igaz, hogy a Biharba kiránduló turisták mostohagyermeke a Gajna vidéke, pedig igazán szép itt. Lássuk azonban, hol is járunk pontosabban: a Bihar-hegység gerincének déli részén vagyunk, a tágas panorámát kínáló, fõként észak-dél irányban húzódó un. Alsó-havason, aminek északi végpontja az Aranyos-hágó (Vertopi sípálya) feletti Visszhangos-kõ (vagy Zengõkõ,1658 m), az alacsonyodó gerincen legdélebben pedig a Gajna-tetõ („Tyúkos-tetõ”) emelkedik. Ettõl délre lényegében már az Erdélyi-érchegység húzódik.

                                                                                       

A turisták gyakran járnak a bihari fõgerincen emelkedõ - tévétornyáról messzirõl felismerhetõ – 1849 méteres Nagy-Bihar csúcson (Cucurbata mare „nagy tök”, régi leírásokban pedig „Kukurbéta” volt a neve), a Bihar-Vlegyásza hegység legmagasabb pontján. A Vertop-hágótól, a Visszhangoskõ/Bihar-csúcson át vezetõ piros sáv jelzésen kb. 4-5 óra alatt érünk fel a szép kilátást biztosító csúcsra. Ide egyébként az 1769 méteres Kis-Bihar csúcs alatt is kanyargó kb. 19 km-es út is felvezet az Aranyos-völgyébõl, pontosabban Ariesenibõl (magyar neve: Aranyoslápos, Lepus). Igaz, a kék sávos turistajelzést követve rövidebb úton is feljuthat onnan a turista a legnagyobb bihari csúcsra.

(A fenti 2 kép egy Priszlop túrán készült)

A gerinc a Nagy-Bihar csúcsnál 2 irányban megy tovább, egy rövidebb vonulat a Kis-Bihar csúccsal az Aranyos völgyébe vezet, a fõgerinc pedig nyugatra az 1543 méter magas Zanóga (Taul Mare) felé folytatódik (oldalában havasi tavakkal). E térségben van a Körös-Aranyos vízválasztó. A két csúcs közötti gerinctõl délre ered a Kis-Aranyos, amelynek völgyében felfelé, - az Alsóvidrai-vízesés és a Csigahegy érintésével - Felsõvidráig autózva, indul majd túránk a Gajna- tetõhöz. A Fekete-Körös biharmezõi ágának forráságai a Nagy-Bihar/Zanóga gerinctõl északra fakadnak, ahol a Czárán által feltárt vadregényes vízeséseket csodálhatjuk meg (pl. a Bellavista-, Szentháromság-, Ezüstlétra-esések)  infó:A KATARAKTÁLIA, AVAGY A RÉZBÁNYAI VIZIJÁTÉKOK.  ill. itt
 A Fehér-Körös forrása pedig Kis-Vidrától délre, a Gajna közelében található.

A gerinc a Zanóga után elõbb a Kishavas (Muncel, 1500 m), a Fehér-Bihar-Arad megyék határához közeli Emberhegy (Romuna 1381 m), az Aradköve (Piatra Aradului 1429 m) csúcsok mentén déli irányba húzódik. Azt követõen, pedig dél-keleti irányt felvéve éri el az 1310 méteres Laposköveket (Lespidele), ill. a további csúcsokat, a Kerek-hegyet (Rotunda, 1365 m), a Divaia hegyet (1300 m) és a Kerek-havast (M. Rotunda, 1409 m), majd a Gajna 1486-os csúcsát. Mivel ez a csúcs erdõs és bokros, sokkal érdekesebb a turisták számára a Gajna 1467 méteres mellékcsúcsa (tetején egy óriási kereszttel). A Nagy-Bihar csúcstól a Gajnáig igyekvõ, valószínûleg már megkopott jelzések követésére vállalkozó havasi vándorló számítson arra, hogy többnyire erdõvel fedett területeken fog haladni a Zanógától egészen a Kerek-hegyig.
 A Fehér-Körös völgyébõl, Nagy-/ ill. Kishalmágyról a kék-sáv turistajelzés visz fel a Gajna-tetõhöz. Megemlíthetõ még, hogy Kristyór községbõl szekérút vezet Felsõvidrába, a Nagy-Bihar és Kishavas csúcsok alatt elhaladva. A Fehér-Körös völgyébõl pedig Körösbányáról Felsõvidráig lehet közúton eljutni (útközben pár perces sétával érhetjük el a Grohoti természetes sziklahidat, Bulzesd elõtt).  

                    A Kis-Aranyos völgyében Felsõvidráig: Csigahegy, Alsóvidrai-vízesés, Avram Iancu

 A hosszú, gerinci túra helyett most a Gajna-tetõre való eljutás gyorsabb módját válasszuk és gyalogtúránk kiindulópontjára, Felsõvidrára utazunk. Topánfalvától nem messze, a Nagy-és Kis-Aranyos találkozásánál lévõ víztározónál, a Kis-Aranyos völgyébe fordulunk le az Aranyos völgyében futó megyei útról (DN 74-es). A hegyekkel, völgyekkel erõsen tagolt Mócföldön vagyunk, ahol a román ajkú lakosság, a mócok, a hegyen egymástól szétszórtan fekvõ településeken élnek. Czárán Gyula a Mócvidéket – ahol többször is járt, és 1904-ben éppen ezen az úton jutott el a gajnai leányvásárra - Mocopotámiának nevezte el. Leírások szerint a kevéssel beérõ, szerény, szorgalmas, tisztelettudó, de babonás mócok nem értették mit is keres Czárán a hegyekben és még talán féltek is tõle.
A immáron jó minõségû úton haladva Alsóvidra után, a Kis-Aranyos túlpartján a kb.15-20 méter magas, - csapadékosabb idõszak után - igen látványos Nemesi- más néven Pisoia-vízesést kereshetjük fel, a vízesés közelében barlang is található. Az esés megtekintésékor autónkat hagyhatjuk a Csigahegy mellett, amelyre tájékoztató tábla hívja fel a figyelmet (Dealul cu melci) a folyó jobb oldalán, közvetlenül az út mellett. Karnyújtásnyira, a hegyoldali sziklákban kagylók és csigák megkövesedett maradványai látszódnak.

Utána már csak pár kilométeres, talán az eddiginél is rosszabb útszakasz vár ránk és Felsõvidrára (román neve 1924 óta hivatalosan nem Vidra de Sus, hanem Avram Iancu) érünk. 

Az 1848-49-es eseménynek mócföldi vezérének, a jogi végzettségû Avram Iancu-nak (1824-1872) itt található a szülõháza, ahol személyes tárgyait és tragikus életének fõbb állomásait mutatják be, de a ház néprajzi múzeumként is szolgál. Itt a mócok népviseletét, szõtteseit és kenyérkereseti tevékenységükre (juhászkodás, földmûvelés, fafaragás) jellemzõ tárgyait is bemutatják. Ejtsünk most néhány szót Iancuról, a románság által hõsként tisztelt emberrõl. 

Az osztrákok az 1848-49-es szabadságharc idején politikai ígéretekkel rávették az Erdély és Magyarország Uniójával ill. kisebbségi sorsukkal elégedetlen erdélyi románokat (és szászokat), hogy azok a magyarok ellen forduljanak. Az ellenállási mozgalom itteni vezére, Zaránd, Alsófehér és Torda vármegyék havasi részeinek parancsnoka Avram Iancu lett és 1848 õszétõl a forradalom polgárháború jelleget öltött errefelé.

A szabadságharc leverése után viszont a románság keveset látott viszont Bécs ígéreteibõl és Avram Iancu abbéli csalódottságába, hogy csak eszköz volt a bécsi udvar kezében, lelkileg megroppant és 1872-ben félnótás csavargóként a Fehér-Körös völgyében, Körösbányán halt meg. Nyughelye, a mócok legfontosabb kegyhelye, a Mócok panteonjában, Cebebányán (Tebea, a Fehér-Körös völgyében) található. Ott látható a hajdani parasztvezér, Horea tölgyfájának maradványa is, ahonnan Horea hadba hívta a móc jobbágyokat 1784-ben és amelynek árnyékában aztán eltemették Avram Iancut. 

Most a hegy nyugati oldalára kalandoztunk Iancu sorsát követve, de térjünk vissza Felsõvidrára, a gajnai leányvásár felkeresésének leggyakoribb kiindulási pontjára.

A Gainai leányvásár (Targul de fete la gaina)

A Felsõvidra és a Gajna-tetõ közti úton általában nem jár csak néhány móc szekér, nem így lenne ez azonban július nevezetes hétvégéjén, mikor is - a  Gajna alatti fennsíkon, a kb.1300 méteren fekvõ Vásárhelyen) - hatalmas nyüzsgést, vásári sokadalmat láthatnánk. Kövessük figyelemmel Jókai leírását, aki ugyan nem járt sosem a vásárban, de elbeszélések alapján így képzelte el azt:

„Van ezen a vidéken egy sajátságos népszokás: a leányvásár…. Egy napján az esztendõnek nagyon élénk szokott lenni a Geina. Szent Iván-napra következõ szombat este eljõnek Rézbányáról, Topánfalváról a mézeskalácsosok, lóhátra rakott mézes bábjaikkal, méhseres és pálinkás csobolyóikkal, és sátorokat vernek a tisztáson, másnap aztán tele van a hegytetõ vidám néppel, ekkor tartják a hírhedett leányvásárt.

Távolról, közelrõl összejönnek a leányos anyák felcicomázott eladó lyányaikkal, akik egyúttal minden hozományokat is bemutatják; felfûzött arany, ezüst pénz nyakukban, cifra szövött kendõik a lovak oldalára akasztva, töltött párnák, festett ládák a nyeregben; azokat ott sorban lerakják a sátorok alá, mint valami igazi vásárban, s azután jönnek a vevõk, nyalka házasulandó legények, nézegetik a portékát, szóba ereszkednek vele, alkusznak és odább mennek, ha nem bírtak megegyezni. Némely leányt nagyon rátartanak, másikat az elsõ kérõnek odaadják, s akinek párja akadt, azt azután szép furulya- és csimpolyaszóval lekísérik a legközelebbi kalugyerig, aki aztán hit szerint szentesíti ezt a frigyet.” (Jókai: Szegény gazdagok)

Az igazolhatóan is már csaknem kétszáz éves hagyományra visszatekintõ havasi jellegû vásáron termékeiket cserélték ki az egyébként elszigetelten élõ, egymással ritkán találkozó, Aranyos és Körös vidékén élõ hegyi népek. Régen kelengyéjüket, hozományukkal is magukkal vitték a leányok, így a nõsülendõ legények ezek ismeretében választhattak párt. A jelenlévõ pópa pedig hamarjában meg is áldotta a frissensült párokat, legalábbis a régi mende-mondák szerint. Mások úgy vélik, hogy ilyen direkt formában talán sosem zajlott itt ilyesfajta párválasztás, egyszerûen csak a hegyekben elszórtan élõ leányok és legények itt tudtak találkozni és ezekbõl az ismeretségekbõl született aztán sok házasság. A sokadalmat ugyanis zenés, táncos mulatság követte, az ismerkedésnek ezzel jó lehetõséget adva. A vásár jelképévé váltak a hatalmas havasi kürtök (akár 2 méter hosszal), amelyet a leányok szólaltattak meg és ezektõl volt hangos a hegyoldal. A modern kor hatásai nyomán persze a hagyományos vásár átalakult egy fesztiválszerû rendezvénysorozattá, amibõl még azért nem veszett ki teljesen a népies jelleg: a fesztivált a felsõvidrai havasi kürtösök nyitják meg, az alkalmi színpadokon tánccsoportok, népegyüttesek lépnek fel, koncerteket tartanak a szép fekvésû fennsíkon. A mócok legnagyobb népünnepélye a gajnai „leányvásár”-nak ez a mai formája, ahová már nemcsak a környékbeliek járnak el családostól, hanem egyre több turista is, ezzel egyre nagyobb az „elzsibvásárodás” veszélye.
Ejtsünk szót a Gajna szó jelentésérõl is, egyesek szerint az oláh tyúk szóra vezethetõ vissza a hegy neve és a népszáján legenda is forog a csodálatos tyúk meséjérõl (lásd Lukács József Aranyos-völgyi kalauzának 89. oldalát.) Mások úgy vélik, a szó csakúgy szláv eredetû, mint egy másik csúcs, a Vlegyásza neve és a szláv graj szóra vezethetõ vissza.

A fenti 2 utolsó képek forrása: www.ro-oriunde.com/targ-fete-muntele-gaina.jpg és http://realitateabihoreana.ro/content.php?c=articole&id_categorie=6&articol_id=1101&p=35

Túrára fel!

Most azonban folytassuk utunkat a Gajna-tetõre. A Kis-Aranyos völgyében tehát kb.19 kilométert megtéve, Felsõvidra községben letesszük autónkat, hogy egy kellemes túrára induljunk. 

Itt tábla tájékoztat arról, hogy a Gajna 9 kilométerre van. Terepjáróval, vagy igénytelenebb kisautóval fel is mehetnénk az úton, de miért is mondanánk le a gyaloglásról. Útitervünk az, hogy a tábla által jelzett völgyön, a Dobrani-völgyön megyünk fel a Gajna-tetõre, majd, ha idõnk engedi a Kerek-hegyre is folytatjuk utunkat. Vissza pedig a Kisvidra (Vidrisoara) völgyén át is jöhetünk. 

Utunkat nem kíséri turistajelzés, de nincs is rá szükség, hiszen az utat nem lehet elvéteni. 

A kanyargós úton haladva hamarosan feltûnik elõttünk a kopár csúcs, majd egy jókora kanyart leírva már a Gyalui-havasok is látszódnak, jól kivehetõ az Öreg-havas tetején lévõ csillogó gömb. Késõbb a túloldalon az Erdélyi Érchegység buckáit látjuk, felismerve a jellegzetes Vulkán-masszívumot. Közben – túránk idején október közepén járunk - ízletes szederre bukkanunk lépten-nyomon, ami igencsak lassítja a haladást. Hamarosan egy tájékoztató táblához érünk, itt jobbra fordulva a hegy alatti fennsíkra, balra pedig a másik, visszavezetõ völgy útjára juthatunk. A fennsík szélét - az utolsó kis erdõs részt elhagyva - csakhamar elérjük, itt forrás vizével is olthatjuk szomjunkat. A Gajnán 1910-ben „Czárán”-menedékház épült, de késõbb az leégett, a fennsík túlsó részén ma egy faház áll. Mi azonban nem oda megyünk, hanem az útról balra letérve az 1467 méteres kopár csúcsot célozzuk meg meredeken felfelé haladva, kiéhezve arra a körpanorámára, amit Jókai így jellemzett. „A kilátás valóban fölséges innen. Egyfelõl a vulkáni hegyláncot látni, másfelõl Kolozsvár környékét, a gyulai havasokat, nyugotra pedig elõttünk terül a sík Magyarország, ködös rónáival mintegy beleolvadva az égbe

Csodálatos érzés ott fenn, körbe-körbe messzire ellátni, elõttünk a Nagy-Bihar korábbiakban leirt gerince a Kis-Biharral (a Kis-Bihar is érdekes kilátóhely), arrébb, nyugatra tõlünk a Kerek-havas, mindkettõ újabb túrákra csalogatva. A kopár csúcson állva 8 különbözõ hegység felé siklik tekintetünk, nehéz betelni a látvánnyal.1852-ben itt, e szép panorámát nyújtó helyen járt Ferenc József erdélyi körútja elején, amikor is Avram Iancu ismét megkörnyékezni próbálta császárt, hogy románság igényeit elõadja, de a császár – mint korábban is - kerülte a találkozást.

A csúcson a császár látogatása után emlékmûvet emeltek, majd 1918 után azt lebontva, egy román király (Ferdinánd) emlékmûve állt itt. Ma a csúcson egy hatalmas betonkereszt mellett fürkészhetjük a közelebbi-távolabbi hegyeket.

Kisebb pihenõ után az igazi Gajna csúcsra megyünk, ahol nem is kilátás lesz a legnagyobb attrakció, hanem a bõséges szedertermés a fákkal, bokrokkal benõtt csúcstól alig 2-300 méterre. Idõ híján nem megyünk tovább a fõgerincen a Kerek-havas felé, pedig csábítóan szép arra is a táj. Vissza, ahogy terveztük, a Kisvidra (Vidrisoara) felé vezetõ völgybe térünk le. A faluhoz közeledve feltûnnek a takaros móc házak, sok házon már ott a parabola antenna is. Igen, ezeknek az embereknek valószínûleg az utóbbi évek igazán sok forradalmi újdonságot hozhatott. Kedves érdeklõdéssel figyelnek minket, látszik ritka vendég itt az idegen. Próbálunk néhány udvarias szót váltani a házak elõtt lévõ emberekkel. Barátságos emberek, akik beszédünkbõl hamar rájönnek, hogy magyarok vagyunk, és restelkedve mondja egy asszony idegen kiejtéssel, hogy magyarul nem beszél.

Leírt túránk 24 kilométeres volt és 850 méter emelkedés leküzdésével, 6 órát vett igénybe.

Visszafele a Kis-Aranyos völgyének rosszabb minõségû útjait már sötétben leküzdve az Aranyos (Vertop)-hágó közelében lévõ, még reggel lefoglalt szállásunkhoz térünk vissza. Átutazunk Fehérvízen, Felsõõrön (Gárdán)és Aranyosláposon, ahol színvonalas, új panziók és vendéglõk várják a vendégeket. Jó néhány falusi vendéglátó ‘Agrár-turizmusos” táblája is kinn van a házakon. A sípálya közelében is sok új motel épül, épült. Szállást foglalni így általában nem szükséges a túrák elõtt. A síszezon elõtt – tekintettel a közeli vertopi sípályára - persze más lehet a helyzet. 

Másnap Aranyoslápos község területérõl indulunk a Vércsorog-vízeséshez. A túra kiindulópontját egy tájékoztató tábla jelzi a községben és kb. egy óra alatt érhetjük el a vízesést, amelyet a korábbi bányászati tevékenység itt maradt meddõjére felmászva, felülrõl is megcsodálhatunk. Tegnapi túránk során jól láthattuk a Nagy-Bihar-csúcsot, ahová innen is eljuthatunk, igaz jelzés nélküli „úton”. Az elõttünk húzódó, a völgyben idõnként felbukkanó fõgerincre akarunk eljutni, amit egy darabig a Vércsorog-patak útját követve közelítünk, majd nyugatra tartva átvágjuk magunkat egy kisebb erdõsávon és pár perc alatt egy havasi tisztáson lévõ pásztorpihenõ-telephez érkezünk. 

Az erdõben tovább haladva - mindig csak felfelé - hamarosan egy ösvényre lelünk, ami aztán felvezet a fõgerincre. Innen balra fordulva a Nagy-Bihar csúcsára juthatunk, jobbra pedig a Vertop-hágó érhetõ el a már említett piros sáv jelzésen.

                                           

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            Perei Árpád